Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 20. §. A magyar keresztyénség ünnepi a reformáczió előtt

Hasznosnak és épületesnek, sőt mi több, szükségesnek kell tartanunk, hogy az Isten gondviselésének és erejének, folyton munkáló szeretetének és kegyelmének jeleit világos és hozzánk közel eső példákban állítsuk a gyülekezet elé. De vigyáznunk kell, nehogy az Isten irgalmasságának bizonyságaiból választó falat emeljünk magunk és életünk Ura közé. Könnyen azzal tarthatjuk távol őt magunktól, a miben legközvetlenebbül nyilatkozott meg előttünk. Az emberi lélek nagyon hajlandó a közbenjárók keresésére. A természetvalláshoz közeledünk mindannyiszor, valahányszor a közbenjárókat szaporítjuk és a legtökéletesebb mivolta az igaz keresztyénségnek épen abban nyilatkozott meg, hogy csak egy a közbenjáró Isten és ember között, a Krisztus Jézus. A keresztyénségben levő isteni erő épen itt vitte véghez a legerősebb reformáló munkát, Nagy szükség is volt reá, mert bár szép megtiszteltetés volt nemzetünkre, hogy királyi családunkból mindjárt oly sokan a szentek közé soroztattak, de bizony sok kérdés férhet hozzá, hogy nem volt-e a politikának ebben több szerepe, mint a ker. buzgóságnak? A szabolcsi zsinat (1092) óta 36-ról 56-ra szaporodott az ünnepnapok száma. Igaz, hogy 400 esztendő alatt a szaporulat soknak nem mondható, de elegendő volt arra, hogy az egyház belássa azt, hogy az ünnepek végnélküli növekedése közönségessé, sőt lehetetlenné teszi fennállásukat, A XVI. századdal az ünnepek szaporítása alább szállott. Nem kis hatással volt ugyan erre a reformáczió, a minek utána a római egyház, volt köteles ünnepei közül, többet megszüntetett és helyüket nem is mindig pótolta. így támadt itt ebben is egy új korszak, a minek végével az 1493-ban tartott esztergomi és az 1515-ben tartott veszprémi tartományi zsinat a következő ünnepeket nevezi meg olyanokul, a melyeken klerikusoknak és laikusoknak egyformán tartózkodni kell a külső munkától : Január hóban. 1. Az Úr körülmetéltetésének napja. 6. Vízkereszt. 25. Pál fordulása.