Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 18. §. A temetés

lalkoztak. A Bód-kódex őriz csak egy halálról írott beszédet, a mit minden valószínűség szerint temetési alkalomra írtak. Elég azonban csak a Mátyás korabeli magyar agendára gondolnunk és a ránk maradt halotti beszédet elolvasnunk. Különösen ez utóbbi tömör és világos szerkezetével teljesen meggyőz bennünket arról, hogy e korszaknak nem lehetett egyedüli terméke, sőt inkább ebben az irányban határozott fejlettségre mutat, Nyelv tekintetében már nagyon sokat foglalkoztak vele, annyira, hogy a felületes olvasó előtt a nyelvi ismertetések teljesen elterelték a figyelmet e beszéd tartalmáról. Hogy e bennünket érdeklő oldalát megismerjük, a halotti beszédet itt a mai írás szerint közlöm teljes tartalmi hűséggel : A beszéd. Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Bizony ! por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté eleve (Isten) a mi ősünket Ádámoés adta vala neki a paradicsomot házává. És az egész paradicsomban való gyümölcsökkel mondá neki, hogy éljen. Csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el őt. De meg is mondá neki, hogy miért ne ennék : „Bizony a mely napon eendel e gyümölcsből, halálnak halálával halsz meg." Hallá holtát a teremtő Istentől, de feledé. Engede az ördög csábításának és evék a tiltott gyümölcsből. Es a gyömölcsben halált evék. És a gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkát megszakasztotta. Nemcsak magának, hanem egész fajának halált evék. Haraguvék Isten és beleveté őt e bajos világba és lőn halálnak és pokolnak fészke, még pedig egész nemének. Kik azok? Mi vagyunk, a hogy ti is látjátok szemetekkel. Bizony egy ember sem kerüli ki e vermet. Bizony ! mind ahhoz járók vagyunk. Imádjuk urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon neki és kegyelmezzen, és bocsássa meg minden ő bűnét. És könyörögjünk Máriának, a szent asszonynak és boldog Mihály arkangyal-