Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Bevezetés - 2. §. A liturgikus nyelvekről

a maga helyét, hanem legfőképpen a liturgia harmóniájáért, a mely csak e két elem tökéletes összehangzásával lesz az Isten tiszteletének és a gyülekezet építésének méltó eszköze és rendje. A keresztyénség megköveteli a liturgiától a keresztyén jelleget : Istennek lélekben és igazságban való tiszteletét. Az istentisztelet tartalma megkívánja a harmóniát. A históriai jelentése a nyilvánosságot és közösséget. A nyilvánosság és közösség pedig a rendet. Ezek szerint a leer, liturgia nem lehet más, mint a nyilvános keresztyén istentiszteletnek harmonikus rendje. A keresztyén liturgiának e fogalma megadja a liturgia körét is, a mely e szerint magában foglalja mindazokat a nyilvános keresztyén kultusz for mákat, a melyekben megállapított harmonikus rend található. így a liturgia történetében nemcsak a rendes vasárnapi istentisztelet, a sakramentumok kiszolgáltatása, hanem minden egyéb, az egyház által befogadott szertartás ismertetést kíván. A tudományos kutatás több szempontból vizsgálhatja a liturgia történetét. A formák, a tartalom, vagy épen a liturgikus nyelvek szempontjából. Mi a magyar liturgia történeténél természetesen mind a háromra tekintettel leszünk. De mivel az egyetemes keresztyénség határain belül igen sokan kétségbe vonják a magyar liturgikus nyelvnek jogosultságát, azért e kérdés tisztázása czéljából első sorban is a liturgikus nyelvekkel keli foglalkoznunk. 2. §. A liturgikus nyelvekről. A liturgikus nyelvek ügye szoros kapcsolatban van az istentiszteletről alkotott felfogással. Itt mindjárt szemközt áll egymással a római egyháznak és a protestáns egyházaknak nézete és tanítása. Sőt a római egyház álláspontját bizonyos tekintetben a keleti egyházak is magukénak vallják. Azon fordul meg az egész, hogy elfogadjuk-e az istentisztelet áldozati jellegét, vagy nem ? l*