Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 16. §. A passiók és siralmak

miképpen káromlót ostorozák. Ó kegyes Jézus, mely nagy kén vala az első ostorozás ! Ennekutánna egy székbe ilteték,

1

1 melyben szokott vala a főpap ülni, es a szolgák beköték szömét es orcáját, hogy ne könyörülnének rajta; kezdék arcél verni, es nyakon, es ezt mondják vala neki : Prófétáld meg, Krisztus, kicsoda ki tegödet arcél es nyakon vert? Némelyek kededlen nagy szörnyű szókkal illetik vala ütet, kiket az evangélisták szemérömségnek okáért megnem irtanak ; mert, úgy mond szent Jeronimos, hogy az étszaka verradásnak előtte három órával oly igön szemérmes es szörnyű kénokat töttek rajta a zsidók es a ribaldók,

1 hogy meg nem jelönti azokat isten, hanem csak ítéletnek napján. Azért mondja szent Bernárd, hogy egy kőoszlophoz kötözvén állott mint étszaka : Nemes asszonyonk sziz Mária kediglen akkoron vala Bethániában Magdalna házánál. Szent János elhagyá idveziténket Kayfásnál, es bemene Bethániába asszonyonk szíz Máriának hajiokába, es mikoron asszonyonk Mária imádkoznék, csergete 1 az ajtón. Látá Jánost, neki az ő fia mint volna, megmondá. Elkeseredék szíz Mária, es felkele imádságáról, Magdalnához es Mártához mene, mondván őnekik ezt meg ; es azután monda : Keljetök fel, mert nincsen mastansággal nyugodalomnak ideje, mert az en fiamat megfogták, es nagy kénben ütet tartják. Ó szíz Mária, mely igön elhidegűle atte szíved, s felkelének es elmenének ének ő e vadán aképpen nagy sírással keresik vala idveziténk Jézost. Ô ajetatos anya, ha teneköd csak egy fiad volna, ki tegödet táplálna, ütet akasztófára ítéltet volna hamissan

4, valyon minemű keserüségöd volna. E módon elvégezvén 1 Katonák, középkori deáksággal : Milites, qui prima praelia tentabant ; de tesz vagabundusit is, hominos perditi, scortatores stb. Ducauge. 2 csörgete. 3 Ha az előbbi lapokon álló helyet (lásd a 4 jegyz.) igy olvasnók is országos kiejtéssel : éjnek ő vada, miután a Winkler-kódexben (R. M. Nyelveml. IV. 2. a LXII. 1.) is így áll: őnek Ő vadában azaz éjnek ő vadában ; mégis megakaszt bennünket itt az, hogy az o-n kívül itt van még az e is ! De ez a leíró hibája is lehet, sőt kell hogy legyen. A fentebbi helyen mintha igy is lehetne e különös alkalmazalú szót értelmezni : az éjnek ő vadonában : mi összhangzanék Döbrentei magyarázatával (a Winkler-kód. CXIII.) éjnek ö sürü sötétében. i Így a kód.