Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 15. §. A litániák

hanem a könyörgés is többször ismétlődik. így történt, hogy egy és ugyanazon antifóna, a keresztyének súlyosabb megpróbáltatásának idején, többször mondatott el egymásután, a mi később alapul szolgált a litániának. Erre a szerkezetre is van példa a zsoltárban, a hol a CXXXVÍ. zsoltár minden sora után ismétlődik felelet gyanánt : „Mert megmarad az ő irgalmassága". A litánia eredete egy legendával van kapcsolatban.

1 Nagy földrengés támadt, a mely a népet a mezőre űzte. Egy gyermeket a szél magasra ragadott a fellegek közé. Az egész tömeg kyrie eleisont kiáltott s a gyermek teljes épségben szállott vissza és elbeszélte, hogy az angyalok a következő éneket éneklik Isten dicsőítésére: „Szent Isten! Szent és hatalmas! Szent és halhatatlan! Könyörülj mi rajtunk!" Ez az esemény intésül szolgált és törvénynyé lett, hogy szükség idején a pap és a község között megosztva énekeljék. A keresztyén egyház ennek következtében 446 körül vette be az istentisztelet körébe, Antióchiában, Justinian alatt. A litániának ez eredetéhez híven mindvégig elegikus hangja van. Az emberi bajokat és panaszokat sorolja fel. A népéletből keletkezett, simul is ehhez mindenütt, A nemzeti vonásokat szövege és zenéje mindenhol érezni engedi. Ezt a magyarországi litániák is magukon viselik. Szövegük magyar nyelvű. A pap által mondott rész is teljesen magyar. Régi nyelvemlékeink között többet találunk, mint pl. a Thewrewk- és Czeh-kódexben (1513). A litániák már a középkorban alakilag és tartalmilag is különböztek egymástól. Alakilag nagyobb és kisebb litániának neveztettek. A nagyobb litánia a kisebből fejlődött. Nagy Gergely hozta be a Tiberis kiáradása és a pestis okozta nagy nyomor idején. A nagy litániát papok, barátok, apáczák, gyermekek, az egész község tagjai énekelték. A kisebb éneklése csak a pap és a gyülekezet között oszlott meg. Tartalmi különbségük onnan származik, hogy az Isten 1 Bartalus J. : Magyar egyházak szert, étiekei a XVI. és XVII. században.