Margócsy József: Az evangyelmi keresztyén-vallás főbb vonásokban s egyház-történelmi keretben. Konfirmandusok tankönyve. 2. kiad. Losonc 1904.

21 magát és ápr. elején V. Károly császár mentelmi levelével utazott oda tanulói és a hozzá csatlakozott polgárság kíséretében. A gyűlésen, midőn arra szólittatott fel, hogy tanítását vonja vissza s tagadja meg, ily értelmű feleletet adott : Ha csak a szentírásból vagy a józan észből vett indokokkal meg nem cáfoltatom tanaim alaptalanságáról, azokat addig vissza nem vonhatom, mert nem tanácsos az embernek meggyőződése ellen cselekedni. Itt állok, másként, nem tehetek ! Isten engem úgy segéljen. Jóllehet, e bátor beszédével sokakat megnyert s ellenségeit megingatta : a gyűlés országos átokkal sújtotta. E miatt Luther barátjai gondoskodtak, hogy ő Wartburg várában menhelyet találjon ; hol egy év alatt a biblia fordításával foglalkozott. E várat csak akkor hagyta el, mikor Wittenbergában és környékén a papok kíméletlen újitást vittek véghez a templomokban, a min a nép lelke felzúdult. Luther e zavart szónoklatával 8 nap alatt lecsendesité, azt mondva, hogy a képek s egyéb ékességek megmaradhatnak a templomokban, mint azok díszei, csak imádkozni nem kell azokhoz. Ez időtől fogva újból vitte papi hivatalát ; a bibliát 1521-ben adta ki ; ezenfelül az egyházakat is látogatta; azokat az ev. szellemében rendezte, miközben a nép és a tanitók tudatlanságáról szerezvén sajnos meggyőződést, irta a nép számára kis kátéját, a tanitók számára pedig a nagy kátét. Hogy pedig a zárdai életet tényleg kárhoztassa (1525.), házasságra is lépett, nőiil vévén Bóra Katalin, apácát, a kivel oly szép családi életet alkotott, hogy nagy szerencséjének tartotta, a ki e család körében megfordulhatott s meghatva volt annak láttára azon bérenc is, a ki Luther meggyilkolására volt felbérelve. Ugyancsak 1525-ben tört ki egy parasztlázadás, a mely a többi közt azért illette szomorúsággal Luther lelkét, mert a parasztok az evangyelmi szabadságot félremagyarázták. De hogy e harc nagy mérveket nem öltött, az Luther fellépésének tulajdonitható, a ki egy dorgáló iratot bocsátott közre. Ugyancsak 1525-ben merült fel az úrvacsora feletti vita Luther és Zvingli között. Ez utóbbi 1484-ben született Vildhausban. Mindjárt lelkészkedésének első évében Einsiedelnbe hivatott meg lelkésznek, ahol alkalma volt meggyőződni a reformatio szükségességéről. Minthogy