Margócsy József: Az evangyelmi keresztyén-vallás főbb vonásokban s egyház-történelmi keretben. Konfirmandusok tankönyve. 2. kiad. Losonc 1904.

11 deletet adta ki, hogy országában minden két éven alóli gyermeket öljenek meg ; azt hivén, hogy ezek között Jézus is el fog veszni. De Isten mindig talál módot övéinek megszabadítására. Az ő angyala Józsefet álmában menekülésre inté, a ki családját késlekedés nélkül Egyptomba vitte, a hol azzal Heródes haláláig maradt. Ekkor visszatérve a 12 éves Jézussal, a legközelebbi húsvét-ünnep megszentelésére Jeruzsálembe mentek. Jézus a templomban az Írástudók közelébe iparkodott jutni, azokat figyelmesen hallgatta, sőt kérdéseket is intézett hozzájuk, hogy tanulhasson tőlük. E közben annyira elmerült, hogy észre sem vette szülei távozását. Ezek is csak az úton vették észre, hogy Jézus nincs velük. Rémülten siettek vissza keresésére s midőn a templomban megtalálták, ekként szólitá meg édes anyja: Fiam! miért cselekedtél így velünk ? ! íme én és a te atyád nagy bánattal kerestünk téged. Edes anyja e szavaira azt válaszolá Jézus : avagy nem tudjátok-é, hogy nekem azon dolgokkal kell foglalkoznom, a melyek az én mennyei atyámnak dolgai! (Tanulj Jézus e példájából s lelkesülj a mennyeiekért!) 12 éves korától 30 éves koráig mitsem tudunk felőle. 30 éves korában hallván azt, hogy keresztelő János a pusztákon tanit s útját egyengeti a jövendő Messiásnak, hozzá ment, hogy tanításait hallgassa. Keresztelő János által magát meg is kereszteltette; miközben e mennyei szózat hallatszott : ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt. Keresztelő János csakhamar észrevette benne a megjövendölt Messiást, mert azt mondá, hogy ő nem méltó neki még csak saruja sziját is megoldani. Midőn Jézus keresztelő Jánostól megvált s haza indult, hogy tanítani kezdjen, viteték a lélektől a pusztába, hol, miután 40 napig éhezett, az ördögtől megkísértetett, felszólittatván, hogy a követ kenyérré változtassa s hódoljon meg neki. Mindez alatt azonban nem kell érteni mást, mint azt, hogy Jézusban is jelentkeztek azon indulatok, melyek az embert a rosszra csábítják s a melyek kivált a pálya kezdetén szokták az embert megrohanni, midőn majd a kenyérszerzés gondja, majd a hir, dicsőség s hatalom utáni vágy töltik el a kebelt. Ő azonban megtartá maga felett az önuralmat s hivatásától el nem térítteti magát ; de innentől Istentől való küldetéséhez képest, teljes buzgalommal hirdette az általunk ismert üdvözítő tant, mire faluk és városok lakossága epedő vágygyal fordult feléje. De éppen ezért papjait elhagyta, ezek pedig