Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

I. Fejezet

4 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. E hatás pedig első sorban is a humanistikus világnézet felébresztése és tudatra juttatása volt. Mert Nagy Sándor nemcsak az országok határait változtatta meg, hanem a népeket egymástól elválasztó nemzeti és faji korlátokat is áttörve és lerombolva, az emberiséget tudatára juttatta annak, hogy az emberségben, az emberi hivatásban mindenki egyenlő. Abban a korban, a mikor minden társadalmi és vallásos közösség a maga szük látókörű; zárkózott és önzö elvonultságában csigamódra szemlélte a világot s magát minden kölcsönhatástól gondosan és aggodalmasan elszigetelte, a mikor még a szabad szellemű hellén is ismerte és hangoztatta a barbár és önmaga közt levő különbséget, az egyetemes, a tisztult humanistikus gondolkodásmód felébresztése a világnak új alakulását készítette elö. De nemcsak az ember helyesebb felfogása s ez alapon az egyetemes testvériség gondolatának felébresztése és tudatának kifejlesztése, hanem az ember helyzete, hivatása, a világhoz való viszonya, de sőt magának a világnak vizsgálása, megismerése is mind a görög tudomány élő csatornáin át lett az emberiség közös kincsévé s termékenyítette meg és foglalkoztatta még az e kérdések feszegetéséhez nem szokott emberek szellemét is. A lét és világ felett való okoskodás ösztöne úgy szólván az emberrel vele született. Bizonyos mértékig minden nép foglalkozott e kérdésekkel, de oly bámulatos eredménynyel, oly mélyrehatolással egyetlen nép sem, mint a görög. Mások megelégedtek az anyag és szellem ellentétének felismerése alapján meginduló sovány speculatióval, de a görög bölcsészek edzett és finom szelleme nem elégedett meg a probléma ismerésével, hanem a nagyok egyik legnagyobbika, Plato, a kettős világ egymáshoz való viszonyának megállapításában a megoldását is megkisérlette. S a lét nagy kérdéseivel közmegnyugvásra foglalkozó görög philosophia későbbi alakulásaiban, nevezetesen aristotelesi, sceptikus, ecclectikus és stoikus formáiban is, nemcsak a saját korában és körében, hanem még magának a keresztyénségnek a körében is, különösen a középkorban a keresztyén vallásos művelődésnek hatalmas, nem ritkán döntő tényezője volt. Nem lehet