Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VII. Fejezet

47 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. dás eredménye kifejezve, már pedig neki a philosophia érdekében, hogy a platói idea-világot a zsidó képzetkörben kimutassa, arra emennél nem volt kevesebb szüksége.

1 Ezért is a logos immanens oldaláról tekintve teljesen zsidó — AOŒIA = xôaaoç VOTJTÔÇ ; transcendens oldaláról tekintve meg teljesen görög: Xó^oC= xósjioc ooioç ; de ez maga sem egészen biztos, a mennyiben viszont épen mint a fiTjjjia-val azonos, a zsidó teremtő szó — oratio — jelzésére szolgál s mint világterv, isteni gondolat, világterv — ratio — megint görög eredetre vall. Ez az oka, hogy Philónál a lógósnak a legellentétesebb meghatározásait találjuk. Majd tisztán csak eszme, majd maga a reális valóság ; majd elvont gondolat, majd érzékelhető szó ; majd az Istennel magával azonos, majd meg a világban található fel, mint annak rendje és törvényszerűsége. Istenhez való viszonyát tekintve kiható, világhoz való viszonyát tekintve bennmaradó, de itt is majd osztó, majd összetartó elv ; ezért is néha önálló hatalom, máskor csak tulajdonság, avagy épen e tulajdonságok egysége. Egyszer teremtő, máskor teremtmény, majd képesség, tehát mű, majd gondolat, majd meg alkotás s mint ilyen is egyszer eredeti, máskor puszta másolat. Nem tisztázza a kérdést, Istenhez avagy a világhoz tartozik-e a logos, s ha Istenhez tartozik, önálló-e, vagy alá-, vagy mellérendelt szerepe van ; ha pedig a világhoz tartozik, oka és czélja tehát előképe-e, vagy azonos vele? A lógósról Philo mindent kimondhatott tetszése szerint,

1' mert közte és az Isten közt csak potentialis, közte és a világközt nagyon határozatlan különbség állott fenn, a mi megengedhetővé tette úgy a lényegegységet, mint a teremtetést,' úgy a világban való immanentiát, mint a tőle való teljes transcendentiát.

3 Ezért mondhatja aztán Philo a lógósról, hogy sem nem véges, mint mi, sem nem születés nélkül való, mint az Isten, hanem a kettő között áll, mindkettőt egyesítve és kiegyenlítve.

4 1 1. Dähne i. m. I. 262—265. 2 coúivY) . . . &opaxoç v.al aitepjiaTixo; xal te^vtxôç xai ftsto? èaxi í> XO'YOI; . . . ai àp'/al #sou xal xà XSXT] 9-SOÜ etc III. 28 Quis rer. div. her. 24 § M. 489. P 497. 3 1 Klassen 77. s köv. 4 0DX3 àYSWTjToç djç ó ftsdç aiv, ouxs '{Z'yrt Z'ii djç aXka. fj-Èao; xrnv axpcuv, à(j.Y)oxÉpo;<; èfj.Y)psù(juv III. 46. Quis rer. div. her. 42. § M. 602. P. 509.