Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
VII. Fejezet
45 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. és a logos közt sokszor nem tesz különbséget, tulajdonságaikat kicseréli, szerepükben váltakoztatja. Viszonyukat is igyekszik azonban megállapítani, a mikor pl. azt mondja : „Az igazi Isten egy, az úgynevezett istenek pedig sokan vannak. Ezért a szent logos is jelen esetben ezt igazságban jelentette ki a névelőben, mondván : „én vagyok az Isten", ezt pedig'képlegesen névelő nélkül mondván: „a ki megjelent neked e helyen". Nem az Isten, hanem csupán Isten". 1 A mint a lógósnak Istenhez való viszonya, úgy az isteni hatásokat közvetitő erőkre vonatkozó okoskodás tekintetében is nagyon ingadozó Philo nézete. A Xófot, majd vele egyenlőrangúak, majd alárendeltjei, valósággal pedig a ~hó-;o-_ irpoip optxoç részei, sőt angyalok, a kik közt az igazi vagy főangyal maga az isteni logos. J Az ó-testamentomi angyaltan, a memar és a debar Jahve és a stoicismus 8oví[ist^ elméletének összefüzése kapcsán ugyanis Philónál a közvetítő logos mellett részint abba olvadva, részint belőle kisugározottan, majd alárendelve, majd meg vele egyenlő rangban a ható erők, a középlények egész tömegét találjuk, a melyeket összefüggésükben Xófoi tfítoi névvel szokott illetni. 3 E Xóyrjí íhioi, vagy Suvá|ASIR, mint ható erők a mindent alkotó és alakító világlélek — voûç — közegei 4 s mint ilyenek az isteni mindenhatóság és mindenütt jelenvalóság biztosítékai, a külső világra való hatás módjai és szervei. Az egy Istennek tehát ez alapon már igen sok és sokféle tulajdonsága van. 5 „A kimondhatatlanul nagy Isten egy lévén, a lett mindenséggel közlekedő és azt fentartó erőkkel van körülvéve, a melyekkel behat és törvényt szab". ( i E középerők számát is megállapítja Philo. A levita városokról adott magyarázatában azokhoz viszonyítva hat erőről tesz 1 III. 262. De somn. I. 39. §. P. 599 M. 655. 2 I. 175. 1. Leg alleg. III 62. §. M. 122 P 93 II 99. Quod Deus sit immut. 34 §. M. 296. P 316 3 1 II. 261. De conf. linqu. M 414. P. 329 s számos más helyen. 4 à yàp voûç, ote jxév y-onSapii; /.snû0p-(sî S-sù), îJ-sto; iaxiv. III 21. Quis. rer. div. her. 16. §. M. 484. P. 499. 5 àpsxal 1. I. 307. Quod deter, potiori insid. 40. §. M. 219. P. 182, -/áp'.TES I 111. Legis alleg. II. 19. §. M. 80. P. 1101. 6 II. 285. De conf. lingu. 34. §. P. 345. M. 431. v. ö. II. 161. De plant. Noe. 20. §. M. 342 P. 226.
