Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VII. Fejezet

38 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. VII. Az előbbiekben láttuk, hogy Isten és a világ viszonya egyrészt ellentétes, a mennyiben a tökéletes és szent Isten a gyarló, múló világgal semmikép összekötettésbe nem léphet, másrészt egységes, a mennyiben a világ ősidőktől fogva az Isten gondolatának egyik lényeges része, maga az Isten belső világa. Ily módon Philo két világot nyer s ez alapon már adualismust nemcsak az Isten és világ viszonyára, hanem az esz^. ményi és a való világ viszonyára is kiterjeszti. „Mert kettő akart összealkotni (t. i. Isten) : az eszményit és az érzékit' Az érzéki dolgokból való ez a világ, a láthatatlanokból pedig a való világ. A láthatlanokból tehát az eszményi, a mindenség van."

1 Az eszményi, Isten gondolatában létező láthatatlan világ (xóojioc voTjfóc) mereven szemben áll az Istenből nemcsak kilépett, hanem tőle teljesen el és különvált érzéki szemléleti világgal (xôajioç ootoç). Gyakorlati szempontból azonban e kettősségnek, e merev elkülönültségnek épen semmi jogosultsága nem volt, de sőt ez alapon valóságos deismust kellett vallania. Elméletileg ép az isteneszme alapján vallotta is, de gyakorlatilag ép olyan határozottan kellett követelnie az istenség immanentiáját. Valami közvetítőre volt szüksége Philónak a két világ között, ép úgy, mint a hogy Plato sem tarthatta fenn a két világ dualismusát a nélkül, hogy az Isten képére alkotott világnak, a otóc lAovo-fsvíjc-nek képzetét segítségül ne hívja s közvetítők által ne töltse ki a gondolkodás által létesített óriási ürt. A zsidó theologia ezt a közvetítőt az Isten szavának alkotó (a legyen szó) és kormányzó (törvény), tehát ható és bennmaradó jellemével készen nyújtotta Philónak, a ki e képzetet aztán a görög philosophiának sokszerüleg feldolgozott eszméjével, a világban mutatkozó észszerüséggel, egyetemes világlélekkel, mint a mindenség örök törvényszerűségével, sőt a czélt tartva szem előtt, bölcseségével kombinálva, megkapta nemcsak a két világ, de sőt az Isten és a világ közvetítőjének teljesen alkalmas képzetét a lógósban. A logos-speculatio végtelenül változatos és ellentétekben 1 III. 19. Quis rer div her. 15. §. elején M. 483. P. 491.