Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
V. Fejezet
32 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. is, kik a láthatatlan világot megismerni óhajtják, kell, hogy a láthatónak jelenségei által vendégszeretőleg kalauzoltassanak." 1 így tehát egyrészt a philosophiai gondolkodás, a mennyiben követelte a tökéletes létezőnek élő, ható létét, igaz valóságát, másrészt a vallásos hitnek a theokratikus világkormányzást követelő népszerűbb alakja, valamint a tapasztalat is arra indította Philót, hogy a szemléleti lét körében keresse és találja fel az eszményi világnak, habár halvány képét. Nem is lehet az másként, mert ha Isten nem pusztán a képzelet játszi alkotása, hanem, a mint azt a tökéletesség képzete feltétlenül meg is követeli, élő valóság, akkor valami módon ki kell lépnie önmagából és közölnie kell magát a világgal. 2 Hiszen magának az embernek is az a legfőbb czélja, rendeltetése és boldogsága, hogy ennek a felismerhetetlenségig tökéletes Istennek a lényegét kutassa és lehetőleg megismerje. 3 S ez a megismerés nem is lehetetlen, mert az egész világ magában foglalja öt. S e ponton már Philo részint a gyakorlati érdek, részint a görög philosophia hatása alatt letér a merev transcendentia vak útjáról s ellentétbe jutva önmagával, ellentétbe juttatva magát Istent is absolut fogalmában kifejtett lényegével, bizonyos tulajdonságokkal kénytelen az Istent felruházni. így pl. elmondhatjuk róla, hogy ható, cselekvő, mert hiszen csakugyan alkot és teremt. „Mert a cselekvéstől az Isten sohasem szűnik meg, hanem, a mint elválaszthatatlan a tűztől a meleg, a hótól a hideg, úgy az Istennek is örök tulajdona az alkotás." 4 Hasonlókép a világban jelentkező megnyilatkozás alapján elmondhatja Istenről, hogy ő világosság, fény, s mert ilyen formájában minden életnek, minden létezésnek nemcsak alapja, hanem biztosítéka is, jóságnak nevezheti. 5 Ugyanezen a módon a világképzet alapján Legis alleg. II. 1 III. 253. De somm. I. 32. §. M 648. és 649. P. 593. 2 V. 226. De praem. et poen. 6—7. §. M. 414. P. 916. I. 23. De mundi opif 23. §. M. 16. P. 15. I 152. Legis alleg. III. 31. és 32. §. M. 106-107. P. 79. 3 Aúo 8È iv TOUÇ nepí & SOÖÍY]TY]AEAC etc. ... SÍ Ú saxt x6 $e<WV . . ., TÍ ÍOTÍ xaià TYjv oàalav etc. IV. 290. De monarch I. 4. §. M. 216 P. 817. 4 I. 61. Legis alleg. I. 3. §. M. 44. P. 41. 5 III. 229 De somm. I 13 § M 631. P. 576. I. 10-11. De mundi opif. 8. §. M. 6. P. 6 stb.