Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

V. Fejezet

26 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. pbysika gondolatvilágában él,

1 a mint azt különösen De mundi opificatione ez. iratában kifejti."

2 Ha a világ önmagából és önmagától nem létesült, másból és mástól kellett keletkeznie. Ki, vagy mi az a más ? Benne van-e a világban, vagy a világon kívül áll? A világ oka, alapja csakis a világon kívül lehet, mert lia benne volna, önmagát rendezné. És mégis benne van, mert a világ nem egyéb, mint az azt létrehozó hatalom megnyilatkozásának közege, formája, tere. Ez a világban nyilatkozó, de a világon kívül álló alkotó hatalom az Isten maga, a ki eszerint mindennek a mi csak létezik, alapja, oka, forrása : toö nmzör ipyjj vagy 7E7j-fYj stb.

3 Miként látjuk, Philo teljesen monotheistikus alapon áll, ezért határozottan kijelenti : „Valamint a nap, a midőn felkél, a testeknek elrejtve volt részeit felfedi, úgy az Isten, a ki mindent létesít, nemcsak láthatóvá tesz mindent, hanem, a mi előbb nem is volt, azt is teremtette ; nem csupán alkotó ({hrjjuoopyèç), hanem teremtő is (xTtatïjç)".

4 E teremtő Istent egy egységes 6 világ fölött álló tiszta 0 és szent, a mindenséget kormányzó, rajta uralkodó és azt létesítő szellemi oknak, hatalomnak tekinti,

7 a mi a profetismus talaján kifejlett tisztultabb héber theologiai felfogásnak teljesen megfelel. 1 Zeller H. 602- 688, Stade II. 533. » Különösen I. 6, 2. §. M 2-3. P. 2-3. V. ö. I. 153. Legis alleg. III. 32 §. M. 107. P. 79. I. 228. De Cherubim 35. §. M. 161—162. P. 129; V. 227. De praem. et poen. 7. §. M 414-415. P. 916. stb 3 m. 30. De poster Caini 33. §. M. 247. II. 159. De plantatione Noe 18. §. M. 341. P. 225, de különösen I. De mundi opif. egészben. — Más nevei még Istennek : TS^VÍTYJ;, Sfjjuoup-FOI;, XOAJI

.oTcXàaTT)ç, à [iopçùiv xóv xo'ajiov, itarrjp, iroi&v, RCOIYIT-RJI;, XTTATTJÇ, fiovaç, TO ÊV. TÔ óv, b óüv, TÓ OVTUX; őv, TO itpô; àXvjâ-siav őv. stb. 4 II. 230. Do somm. I. 13. §. M. 632. P. 577. 5 XATA TT> sv xat TY]V jjLÓvaSa TO' ŐVTCD; őv xsxo'AJVÍJTAT stb. II. 69. Quo s Deus sit immut. 3. §. M. 274. P 295. 6 (xdvoc, xafl

1' eaÚTÖv, à|xi-[Tj5 iïkXia. I. 92. Leg. alleg. II. 1. §. M. 66. P. 1087. 7 Ó 8È ootpiç AXPIßSOTEPOT; őjifiototv tétúv TÍ> TEXEÚITSPOV VOY]TÓV APXOV TÍ xai 4)YS(XOVS0OV, ot TÓ aXXa Ssaito'CTaL xaí xußspväTai etc. IV. 22. De Abr. 18. §. M. 13. P. 362.