Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
60 napon felbocsáttatván és a május 5-ik napja óta fogságban szenvedő 4 előkelő református lelkész, úgymint: Sélyei, Bátorkeszi, Miskólczi és Czeglédi Péter is hozzá- jok lánczoltatván, némelyek hajókra szállíttattak a Dunán, mások kocsikra helyeztettek és a siránkozó sokaság s ott maradt társaik jelenlétében, kikre ugyanazon sors várakozott, ezek rettentésére a városból kivitettek és az ország különböző váraiba szállíttattak, összesen 52-ten. A kik még Pozsonyban maradtak, nevezetesen 42 református lelkész, május 30-án újra megidéztettek. Miután közülök 21-en tömlöczbe zárattak s onnan még azon napon délután 2 órakor ismét kibocsáttattak volna: kocsikra rakattak, oly formán, hogy a kocsikból ki ne lássanak s a város útczáin keresztül, férfiak és nők csoportozása közt különböző várakba elszállittattak. E második szállítmány után is maradtak még hátra 21-en, kik mielőtt más helyekre vitettek volna, hét napig a pozsonyi börtönökben tartattak, junius 6-án aztán elszállittattak Leopoldvárba. Ezeken kívül a még nem említett 107 közül 7 minden aláírás nélkül megmenekült, a többi pedig ki elhalt a pozsonyi kórházakban, ki téritvényt adott, ki pedig hittől szakadt lett.
