Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

zésre, hanem önként kivándorolt a hazából s külföldön vonta meg magát Móricz szászherczeg és a naumburgi polgárok védelme alatt s azok segedelme által tartotta fen magát. 1679. november havában visszatért Magyar- országba, hol Kőszegen a legnagyobb titokban tartózkodott négy hétig. De midőn neje meghalt, Rábaköz szigetre költözött, hol Ostffi István kastélyában a birtokos határozott engedélye nélkül lelkészi teendőket végzett és iskolát alapított. A klérus katonaságot küldött oda, s az Ostffi-kastélyt a földdel egyenlővé tétette. Fekete el akart Németországba menekülni, de elfogták és lánczra verve vitték Pozsonyba. Féltvén életét, átlépett a katholikus egyházba s magának Kollonicsnak kezéből vette az ostyát a Szentmárton-székesegyházban. Jelentékeny ajándékot kapott e tettéért s nemsokára városi biró lett Kőszegen, a hol azután a protestánsok leghevesebb üldözői egyikének hírében állott. Ez akkor történt, mikor a soproni czikkek meg voltak alkotva, vagyis 1681-ben. Fekete is letette az új katholikusok hitformáját.

9. Gerencsi Gáspár, korponai református lelkész. Megjelent a megidézésre Pozsonyba. Önkéntes számkivetésbe ment, 1673. okt. 6.

10. Gressner Illyés, beszterczebányai ágostai hitvallású első lelkész. E jeles és szószéki tanításaiban szivet megindító prédikátor hivatala folytatásában kemény próbákat s szenvedéseket volt kénytelen kiállani. Több helyeken viselt lelkészi hivatalt, úgymint Gajdelen 1647-től 1652-ig, a mikor innen máshova távozván, nyolcz év múlva, 1660-ban ismét visszatért Gajdelre, de a honnan még azon évben a Gróf Pálfi Pál özvegye által a lelkészlakból kihányatott.

Valószínű, hogy ekkor Beszterczebányára ment, honnan a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé megidéztetett 1673. szeptember 25. Ő a jezsuiták által elébe tett újkatho- likusok hitformáját, melyet a külföldi irodalom magyar