Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
13 MÁSODIK SZAKASZ. A VÉRTÖRVÉNYSZÉK KELETKEZÉSE S TAGJAI. A Zrínyi, Nádasdy és Frangepán kivégeztetése nem csak politikailag, hanem a másfél századon át több zaklatást, mint nyugalmat ért magyar protestáns egyházra nézve is kezdete volt a gyászévtizednek, mely örökös és lemoshatatlan szennyfoltja marad a magyar klérusnak. E gyászévtized 1671—1681. a XIV. Lajos uralkodása idején európaszerte tervbe vett protestáns üldözés kifolyása volt hazánkban. Jellemző, hogy mellékesen megemlítsem, miszerint az 1870—1-ik évi franczia-poros2 háború után porosz katona tisztek, ama kérdésre, hogy ők ki ellen harczoltak? nyíltan azt felelték, hogy ők XIV. Lajos ellen harczoltak! A magyarországi protestánsok ellen, a reformáczió kezdetétől a 17-ik század 8-ik évtizedének elejéig terjedő másfél századon keresztül, most kisebb, majd nagyobb mértékben, részint nyíltan, részint titokban folytatott, most kisebb majd nagyobb erővel megújulva feltámadt kegyetlen üldözés, — melynek czélja a protestántizmusnak a magyar haza földéről tüzzel-vassal kiirtása volt, — nem a rákosmezei drákói törvényben, mely a reformáczió híveit elevenen megégettetni parancsolta, nem az 1604-ik évi pozsonyi országgyűlés végzéseihez a karok és rendek tudta nélkül hozzá ragasztott 22-ik törvényczikkben, nem a Pázmány és katholikus Ferdinánd idejében, nem is a III. Ferdinand alatti tömeges térítésekben és templomfoglalásokban, mert ezeket ellensúlyozta a mohácsi vész, Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György, hanem a 17-ik század 8-ik évtizedében, I. Leopold uralkodása
