Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 57 — tartalma hiteles és valódi voltának bizonyítására legyen szabad azon történeti tényt felemlíteni, hogy Neissében, Sziléziában azt prédikálta egy jezsuita, hogy a ki az UR- vacsorát az evangelicusok szerint mindkét szin alatt veszi: azt egy nyomorult ördögnek lehet tartani. (Lásd: Deductions- Schrift: 240. — Peschek: Geschichte der Gegenreformation in Böhmen. 1850. II kötet. 157 —158. lap.) XIV. 1'állást teszünk róla és állítjuk, hofft/ azok, a kik egy szín alatt élvezik az Ufívacsorát, az egész Krisztust, húsa és vére, — istensége — s csontjaival egyetemben élvezik vagy veszik, a kik fjedig két, szín alatt, — egyedül csak kenyeret vesznek és észnél:. Minthogy római kathohkus tanfogalmak szerint csak /.tap szolgáltathatja ki az URvacsorát, nekünk protestánsoknak pedig /taijaink (áldozó papok, áldozárok) nincsenek, a Helvéthitvallás 18-dik részének 8. §-a szerint nem is szabad lenni: «senkivel — úgymond — az egyházi szolgák közzűl a papi nevet nem közöljük» : tehát a mi URvacsoránk szerintük nem Sákramentom s épen ezért a kenyér csak kenyérnek marad, a megszentelés után is, mely utóbbi szerintünk is tökéletesen igaz, noha a szentjegyek külön megszentelésére, szükség nincs; mert exegeticai és történelmi bizonyságok szerint teljesen bizonyos, hogy a reformátusoknál, a szentjegyeknek az URvacsora-osztás alkal- mávali szertartásos megszentelése egyáltalában helytelen dolog. (Evangel. Reformirte Kirchenzeitung; 27. Jahrgang. 35—36. szám. Szeptember hó. 1877.) — Hogy pedig ők az egész Krisztust eszik, világosan tanitja a trienti zsinat a XIII. ülés 3-dik Canonában, — továbbá a Római Káté, (a II. Rész 4. 31.) igy szólván; «a papok magyarázzák meg, hogy nemcsak a Krisztus testét és a test valódi lényegére tartozókat foglalja magában e Sákramentom, mint a csontok és idegek, hanem még az egész Krisztust is».
