Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 52 — Ördög bele is piszkolna abba, mivel az egyház nem tévedhet.» (Gerard Busdragus. 1563.) — «A ki a Bibliát felhatalmazás nélkül olvasni vagy megszerezni merészelné: bűnbocsánatot nem nyerhet.» (Decreta Concilii Trident, in In. Expurgat.) — «Miután tapasztalás folytán nyilvánvaló, hogy ha a Szent Biblia közönséges nyelvre különbség nélkül áttétetik: ebből az emberek vakmerősége miatt több kár, mint haszon származik: tehát e részben az meg nem engedhető.» — (Conc. Trid. De libr. prohit. Instr. Regula IV.) — Canisius Péter pedig világosan ezeket mondja: «Isten igéjéből merittetik minden eretnekség, a Sátán vezérlete folytán. Régi és csalárd szokás a Szentirásra hivatkozni.» (Lásd: In Praem. de novis sorruptelis et sectis Col. 3. 4.) Végül felemlítendő idevonatkozólag VII. Pius pápának azon bullája, mely kelt s kibocsáttatott január 28-án 1816-ban, a Biblia-terjesztő társulatok ellen. VIII. Vallást teszünk róla, hogy a meghalt mindkét nemű szenteket segitségűl hívniazok képeit tisztelni, előttük térdet hajtani, hozzájok zarándokolni, azokat ruházni, előttök gyer- gyát gyújtani, jó, kegyes, szent, hasznos és idvességes dolog. E czikkely kétségkívül oly hittételeket tartalmaz, melyek egyáltalában s elvitázhatatlanúl érvényben vannak a római egyházban: mindazáltal nem lesz felesleges dolog nehány bizonyítékot felhozni mellette. Ilyenek a következők ; a trienti zsinat XXV-dik ülésében a «De invocatione etc.» czimű végzésében ezeket szabja meg: «meghagyja a szent zsinat minden püspöknek, hogy a kath. és apostoli egyház szokása, a keresztyén vallás kezdete óta élt egyházi atyák vallástétele és szent zsinatok határozata szerint, különösen a szentek közbenjárásáról, segítségül hívásáról, ereklyéik tiszteléséről és képeik rendszeres használásáról híveik előtt szorgalmatosán értekezzenek, tanítván azt, hogy a szentek a Krisztussal együtt uralkodván, az emberekért esedeznek
