Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 42 Itt csak a történeti igazság van kimondva, a térítés és ezzel kapcsolatban a hitforma készítés mesterei a jezsuiták voltak, nélkűlök ma nem volna római egyház, Magyarországban legalább nem. Épen a jezsuita rend keletkezése évében 1540. tavaszán Szeper Kornél, Ferdinándnak János királyhoz küldött követe, mint szemtanú, azt irta Egerből a kalocsai érseknek: «hogy a nép és nemesség majd mindenütt el van maszlagositva az új tanok által, a lelkészek és tanítók csaknem mindnyájan Melanchthon Filep iskolájából kerültek ki.» Mire az érsek hasonló bús hangon válaszolta: «a magyarok valóban majdnem mindnyájan elpártoltak a hittől», — t. i. a római katholikus vallástól. (Balogh Ferencz: M. prot. Egyháztörténelem részletei. Debreczen. 1872. 26. lap.) — Ez időtől fogva veres fonalként húzódik keresztül egészen korunkig a jezsuiták térítési működése. A jezsuiták hazánkban működésének következménye volt az, hogy a katholikus klérus, mely a 16-dik század közepén szegény, nyomott, félénk és számra csekély volt, a 17-dik század közepén gazdag, hatalmas, tekintélyes, bátor és művelt volt. Csakis igy zúdúlhatott a gyászévtized minden iszonyúságaival együtt hazánkra. — Minthogy már a római egyház s különösen ennek szerve, a jezsuiták eleitől fogva oda törekedtek; hogy minden ember a pápaság hive legyen: e czikk csak nevelheti a római egyház örömét s a jezsuiták dicsősségét. E czikk tartalmát igazolja Nádasdíj Ferencz-nek 1643. november 25-én történt katholizálása. Hitágazat nem lévén ez első czikkben, hittani bizonyítás szüksége nem forog fent. Annyit mégis megemlítek, hogy VIII-dik Pius, 1830. márcz. 25-ről keltezett s a kölni érsekhez intézett Breve-jében ezeket irja a többek közt: «mindenek előtt czélszerű inteni (t. i. a vegyes házasságra lépni akarókat), hogy megemlékezzenek vallásunk ama megdönthetetlen dogmájáról: hogy as igaz katholika hiten kívül senki sem idvesülhet.»
