Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 38 — hogy az elibök terjesztett hitforma nem kánonszerű. Feledni látszik Giefers, hogy a megidézett protestáns lelkipásztorok vádlottakéi és nem a római egyház hitformájának birálóiúl állíttattak a vértörvényszék elé, hol még a magok mentségére sem volt szabad szólni s a mit eléjök terjesztettek, a felett okoskodni, véleményt nyilvánítani, itészetet gyakorolni szabad nem volt. Midőn az 1673-ban megidézett lelkészek közzűl Kalinlm Joachim Superintendens szólni akart: csak egy szó sem engedtetett meg, mert Szelepcsényi érsek az újját Kalinlm szájára téve, ezt mondá: „No Kalinin ár! itt a beszélés nincs megengedve, a királyi ügyész orditá oroszlán, a ki szélyel jár, keresvén, hogy kit nyelhessen hé!u Arra az esetre pedig, hogy a magok mentségére szót emelő' egy másik Superintendenst, Séllyei M. Istvánt mily kíméletlen módon torkolt le a királyi ügyész: elég egyszerűen csak rámutatnom! A hitforma irálya ellen azt a kifogást teszi Giefers, a 40—41. lapokon, hogy az rossz és nem egyházias, ily tudatlanok nem lehettek a jezsuiták. Erre igy felelünk: nem olvasta-e Lányi György „Történeti elbeszélésék1, melynek 30-dik czikkelyében nyilván előadatik, hogy egy jezsuita Pozsonyban nehezen tudott a görög szövegű Uj-Szövetségből elolvasni ennyit: KATA LOZJKA; továbbá ugyanazon mű negyedik részét, melyből kitűnik, hogy voltak olyan katholikus papok és szerzetesek, kik a latin nyelvet nem is értették. De ha tudtak is latinúl: nem megtehették-e a jezsuiták azon számításból, hogy a késő kor ne tulajdonítsa nekik a hitforma készítését, — miszerint szándékosan és készakarva fogalmazták rosszúl és hibásan a hitformát?! Egyébiránt a fateor és confiteor kifejezések előfordúltak a IV-dik Pius-féle hitvallásban is. Az is figyelembe veendő, hogy Lányi és Reiser csak hallomásból írták le a szöveget, de továbbá, valamint a téritvények szövegét gyakran változ
