Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

— 35 —

rövid idő alatt megjelenik: akkor a maga helyén szinte

közölve leend a hitforma.

Az átokminta történetéből eléggé világos ezek után, hogy azt sem Lányi György, sem Reiser Antal, sem Burins János, sem bármely más protestáns magyar üldözött lelkész és tanitó nem készítette, mert hiszen a glogaui 8 czikkely a 16-dik századból és a Pescheh által közlött öt részre osztott szöveg 1631-ből, nyilván igazolják, hogy az átokminta keletkezési helye nem is Magyarország; de hitelt nem érdemlő dolog annak koholását az üldözött magyar protestánsokra fogni, holott annak már nyolczvan évvel elébb is világos és határozott nyomaira találunk. — Az átokminta igaz eredetűsége ellen intézett 26 czáfiratnak protestáns részről 63 hiteles irat áll ellenében, mindannyi meggyőzőleg derítve ki az igazságot. — Az ellenvetésekre és azok megczáfolására elégséges nehány példát előhoznom s a mondottak után nincs szükség czáfolatok sorozatával untatnom a tisztelt olvasót és fárasztanom becses figyelmét. Giefers római katholikus iró idevonatkozó műve 26-dik lapján azt mondja, hogy a hitforma nem található fel a jezsuiták iratai közt. Ámde ez ellenvetés nem elég ok arra, hogy azoktól nem származott; mert Hase történetiró szerint nem lehetetlen, hogy a római egyház valamint sok meg nem történt dolgot ténynek vett: úgy a megtörténtnek emlékezetét is megsemmisítette. — Továbbá: a 32. s következő lapokon azt mondja, hogy volt az egyház által az áttérők számára megszabott hitvallás, a 4-dik Piusé; de hiszen ez nem elég ok arra, hogy a szóban forgó hitvallás nem használtatott; ám az 1604. évi 22-dik törvényczikk a jezsuiták fondorkodásából toldatott a törvény szövegéhez s a pozsonyi és több más protestáns templomok elvétele czéljából királyi ál-oklevél is költetett, — s erősen lett vitatva, hogy a király nem köteles Magyarországban meg3