Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
8 békét és országos törvényeket újra érvényteleneknek nyilvánították s két évtized eltelte után Erdély fejedelme I. Rákóczy György már újra fegyvert ragadott a fojtogatok protestántizmus védelmére. De hogy a linczi békekötés sem adott teljes biztonság ot a protestánsoknak, annak ismét a jezsuitizmus fondorlataiban találjuk fel az okát. Megrendítő képét tárják fel előttünk a magyar protestánsok szomorú sorsának az 1662-ik évi pozsonyi országgyűlés naplója és aktái; még siralmasabb lett sorsuk a II. Rákóczy György bukása és a vasvári békekötés után. Ettől fogva megáilapitott terv és rendszer szerint űzetett a protestánsok üldözése. Kedvezett a jezsuitizmus által vezetett bécsi kormánynak e tekintetben a törököknek II. Rákóczy György iránti ellenséges indulata; ennek lett áldozata a váradi főiskola és egyház, mit nemsokára követett a sárospataki főiskolának feloszlatása és száműzetése; a templomok és iskolák százával foglaltattak el; Lippai György esztergomi érsek a jezsuita rendet magyar egyházi renddé avatta 1648-ban, Gróf Nádasdy Ferencz országbíró 1643-ban római kath. hitre térvén, 40,000 jobbágyát parancsolta ki a protestáns egyházból s vitte át a római egyházba; Báthory Zsófia II. Rákóczy György özvegye fiával Ferenczczel római katholikussá lett 1660-ban. Spankau tábornok elfoglalta a protestánsoktól a kassai főtemplomot 1670-ben, Szelepcsényi esztergomi érsek négy év alatt 66,000 jobbágyát vitte át erőszakkal a római egyházba, miután lelkészeiket és tanítóikat elűzte, templomaikat pedig elfoglalta. De mind ez nem volt még elég; az üldöztetés keserű poharának mértéke a Vesselényi- féle összeesküvés főrészeseinek kivégeztetése után telt be a protestánsokra nézve. A Gróf Róttál János elnöklete alatt Pozsonyban 1671. februárban összeült rendkívüli törvényszék megidéztetett 300 köznemest, azok közt Bónis Ferenczet és Fügedi Nagy Andrást, mint a kik részesei a Vesselényi-féle
