Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
- 17 létező tilalom és fenyegetés bizonyithatja-e azt, hogy annak ellenére valósággal semmi nem történt?! így azt is tagadhatnék, a mi első' szüléinkkel történt a Paradicsomban, mert azok is megtiltattak s büntetéssel fenyegettettek, ha esznek a megtiltott fának gyümölcséből. Különösen azon gondolat rettenti meg a katholikus Írókat, hogy az áttértek a kelyhet lábbal tapodták. De ez nem a katholikus kehelylyel történt, hanem a húszita vagy kálvinista kehelylyel vagy épen csak egy olyannal, mely e czélra készült; s a tény különben is ismeretes, mint némely ezen iratban közlött tudósítások bizonyítják. Az ellenkezők főként arra támaszkodnak, hogy nem lehet bebizonyítani, hogy az ilyen felfedezett hitformákat valósággal használták. Ez nekünk természetesen — mond Peschek, — főleg azért nem lehetséges, mivel az ellen- reformácziói bizottság jegyzőkönyveit kezünkbe nem adják; de azon hitformák azon kor nézetébe oly jól beleillenek, hogy épen nem kételkedünk a felől, hogy valósággal használatban voltak. — Csak a következőt tesszük még hozzá — úgymond Peschek, — ama hitformák nem általánosan, hanem csak némely túlbuzgók által egyes helyeken s csak közönséges embereknél alkalmaztattak. Hogy a gyanú a jezsuitákra esett, mint a kik terjesztették volna ezeket az áttérők elé: azon épen nem lehet csodálkozni, mert az egész ellenreformáczió ügye az ő kezökben volt. De mégis örömmel tesszük hozzá azt itt, hogy midőn az országban néha lejebb álló szerzetbeliekre bízták az ügyet: hihető, hogy a szóban levő hitforma példánya olyan helyről való volt, hol nem épen a jezsuiták működtek. Ha a római katholikus irók Peschek ez előadását olvasnák: mennyire megkönnyebbülve lélekzenének fel azon súlyos aggodalmuk közt, mely a miatt támadt keblökben, hogy a hitforma készítése a «szegény, szerencsétlen jezsuitákat terheli!» — Vegyük ehhez még Burius János korponai ágostai hitvallású lelkész 2
