Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
5 ben az igazságot kellett volna megismerni s úgy lett volna sikeres a polgári szabadságért vívott küzdelem. — Az értelmileg fejletlen nép kezében olyan a szabadság, mint az éles kés a gyermek kezében, melylyel halálra sebezheti magát; ellenben a megismert igazság bírása biztosítja a szabadságot örök időkre! És mi történt, midőn az ige hatalma gyors növekedést vett? Az történt, hogy feltámadt ellene a sötétségnek fejedelme, ki mindenekkel elhitetni iparkodott, hogy ha ő veszni fog, vele együtt fog veszni minden tényezője a rendnek, jognak, törvénynek s az ezek iránti tiszteletnek és engedelmességnek. S nemcsak pápai bullákban szórta szét a kárhoztatást és átkot a sebes láng módjára hara- pódzó reformáció ellen, hanem mint más országokban, úgy hazánkban is a törvényhozást és államhatalmat használta fel segédfegyverül, s nemcsak börtönbe juttatta vagy számkivetésbe hajtatta a legjobb honfiakat, hanem máglyákat is gyujtatott a hitbajnokok elhamvasztására. S mindezeket a sötétség fejedelme úgy tudta intézni, hogy mindent a más kezével vitt véghez és ő semminek sem volt oka: minek bizonyságául mindig azt hangoztatta: az egyház nem szomjuhozza a vért. Kész szolgára talált nálunk is a törvényhozó hatalomban, mig egységes volt az államfő. De sikertelenné vált törekvése, midőn hárman osztoztak meg a Mohácsnál szerencsétlenül járt II. Lajos király hatalma foszlányain. A 16-ik század közepén már a törvényhozás is elismerte hallgatólagosan a reformáczió nyomain keletkezett protestáns egyház államjogi létezését, sőt az erdélyi országgyűlés 1556-ban tételes törvénynyel biztosította Erdélyben s kapcsolt részeiben a mindkét hitvallású protestáns egyház államjogi léteiét. így részint a földesurak pártfogása alatt, részint az országos törvény védelme alatt, feltartóz- hatlanul, minden akadályon győzedelmeskedve, oly terjedést vett a reformáczió, hogy már 1567-ben, a nagy tör-
