Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

mennvi veszélyt látott szemei előtt, mennyi hideget szenvedett, s hordozta a nap terhét? alig képes a nvelv elbeszélni. Megérkezvén a hollandok Szicziliába a franeziák ellen, midőn tudakoznák, hogy mely hajón volnának a magyar lelkészek, Jablonezait elrejtették a hajón és a hollandok közül senki beszélgetésre hozzá nem bocsáttatott, sőt a miket Nápoly hói az ő pártfogója, Weltz György az ő élelmére küldött, azokat is elfogták és eltagadták ellenei. Végre azonban február 9-én társaihoz visszaszállittatott Nápolyba. és 2 nap múlva a holland tengernagy, R u y tér Adorján Mihály által megszabadíthatott rabságából. Szabaddá lévén, elment társaival együtt Zürichbe hol Hottinger Henrik Jánosnál szállásolt Koesi Csergő Bálinttal és Kálnai Péterrel együtt; s itt megérkezése után nem sokkal üdvözlő verset irt az épen akkor ott h.ttani vita értekezést tartott Gyöngyösi István magyar akadémikus tiszteletére. Ugyanitt leírta szenvedése történetét Lavater János zürichi bölcsészettanár felszólítására 1076. július 19-én, jeli- gékül e verset tűzvén felibe:

Siralmas a kezdet, örvendetes a vég ;

Mert az Isten keze forgat mindent, mindég.

687 Jánosi Is t v á n. ma kiári református lelki- pásztor.

688 Jarskó János prédikátor. Jelen volt a megidéztetésen s a hazában maradók számára készült téritvéuyt irta alá, 1674. május 10-én, minél fogva hivatalát letette.

689. Jaskoniczi Pál, lelkipásztor. Ez is a hazában maradhatok számára szóló téritvéuyt irta alá 1674. május 10-én, melyben hivataláról lemondásra köteleztetett.

690. J e n e i Alber t, burai református lelki- pásztor.-- 223 —