Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 216 — üldözés megszűntével visszahívták a hártfaia.k, mely meghívást elfogadván, lelkészi hivatalába heállitta- tott 1682-ben; 1685-ben pedig, bár az akkori nyomasztó viszonyok miatt a szokásos ünnepélyes he- igtatás nélkül, a szepességi városok szuperintendensévé választatott: de 1699-ben. január 30-án fiával, Jakabbal együtt, ki ugyancsak Bártfán arkhidiako- nus volt, Kálmánczai István királyi biztos által el- üzetett és siralmas számkivetésbe menni kénytele- nittetett. Végre 1703-ban visszatért Bártfára, hol elébbi hivatalába, mindenek nagy örömére, visszahelyeztetett. Meghalt 1711-ben, Bártfán, 72 éves korában. (Monumenta evang. conf. in Hungária histo- rica, I 76—81. lap.) 667. Z a b o j n i k G y ö r g y, méznevelői, vagy Burius szerint madaróvi ágostai hitvallású lelkipásztor, Ez 1669-ben szenográdi lelkész volt. Mint méznevelői lelkész megidéztetett 1674. márczius 5-re Pozsonyba a vértörvényszék elé, hol megjelenvén, kezdetben igen állhatatosan viselte magát, mert a téritvények aláírását megtagadta. A halálos Ítélet kimondása után nehány hétig könnyű fogságban tartatott még Pozsonyban, május végéi] pedig elvitetett Komáromba, hol vasra veretvén, börtönbe fogságra vettetett, de alig 4 napi tömlöczöztetés után a téritvények aláírására jelentkezett Hofkircher vár- parancsnok előtt; minek azonban már a Szelepcsényi és Kolloides Ítélete szerint ideje múlván, a római egyházba áttérés kivántatott, mit ő meg is tett tizenheted magával, s igy hittagadóvá, hittől szakadtá, apostatává lett: letette az új katholikusok hitrformá- ját, azután kapott egy olvasót és jutalmul néhány forintot, és miután elegendő oktatást nyert a római egyház tanaiban, elbocsáttatott. O azonban ezen tettét nemsokára siralmasan megbánta, úgy hogy V
