Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
205 11-i«- most a városban, majd pedig a várban rettentő nyomorúságokat szenvedvén, utóbbi napon elinditta- tott Bukkári felé, Kövér Gábor kísérete mellett, hová az utazás nehézsége, a kövek és hegyi utak alkalmatlan és veszélyes volta, a horvátok bosszantása, gunyja és kegyetlensége között, továbbá lábujjairól a körmök, egynek kivételével lehullván, mert gyalog hajtattak, nagy fáradtan és kimerülve, erőtlenül megérkezett Bukkáriba és ott oly börtönbe vettetett, melyet a szeméttől, mocsoktól és hulladékoktól 50 év óta soha sem tisztítottak, a hol nyakvasakkal és lánczokkal keresztül-kasul megkötöztetve tartatott, éjjel-nappal setétségben volt, még pedig oly helyzetben, hogy 80 napig sem ülnie, sem állnia nem lehetett, hanem folytonosan feküdnie kellett, mely idő alatt, néha valamivel jobb kenyérrel, máskor pedig köles és korpa eledellel tápláltatott és felette igen kevés és rósz vizzel, inyjei megromlottak, és skorbút betegségbe esett a miatt, hogy 15 napig egy falat kenyeret sem evett, egyedül Isten különös kegyelme és a viz táplálta: mígnem végre 1676. május 2-án megszabadúlt a rettenetes sanyarúságból s szir- teken és kősziklákon keresztül elérkezett Zürichbe 1676. július 15-én. Itt a Lavater János felszólítására szenvedése történetét leírta 1676. julius 22-én, jeligé- kül tűzvén felibe Jerém. 51. 10 versét és 1 Tim. 6 6 versét; ugyanitt irt emléksorokat a biltensei református egyház lelkészének Kaegius Jáuosna k 1677 október 11-én. Jelszava volt: »Kegyelmes Szent- háromság! én örökségem!« 622. Tieftrunk Dániel, soproni ágostai hitvallású iskolarektor. Ez az 1656-ban elhalt Sarnich- hausen Henrik János után lett 1657-ben modori lelkészszó. Igen tudományos ember volt, Pilárik István az UR szőlője lelkiismeretes hiv munkásának nevezi
