Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 197 589. Szentmiklosi János, kajári református lelki- pásztor és esperes Gömör vármegyében. Született 1604-ben; a megidéztetéskor már 70 éves agg volt. Midőn megjelent a vértörvényszék előtt és a télit- vényeknek aláírni nem akart, halálra és minden javainak elvesztésére Ítéltetett. Pozsonyból el vitetett Leopoldvárra, hol bilincsbe veretvén, kemény fogságra vettetett. Itt midőn kérte a felügyelőt, Kellió Miklós jezsuitát, hogy vele, ki már 70 éves, ne bánjék oly kegyetlenül, mert különben lehetetlen, hogy a kínzások alatt meg ne haljon, attól ezt a feleletet nyerte: »hát te vén! neked kedvezzek-e én? ha meghalsz sem kedvezek, hanem kivonatlak a váron kívül a ganéjdombra, hogy ott az ebek egyenek meg!« Végre azonban, leopoldvári fogságából, hol társainak 1675. inárczius 18-án történt elhurczoltatása alkalmával, miután elaggott, erőtlen ember volt, a gyalogolásra képtelen — a börtönben hátrahagyatott — császári parancs folytán megszabadult, 1675. Junius 6-án s visszatért gyülekezetéhez

590. Mangó Szentpéteri István, simonii református lelkipásztor Gömör vármegyében. Megidéztetett 1674. inárczius 5-re Pozsonyba, hol megjelenvén s törvényszék elé állván, miután a téritvénynek alá nem irt, fej- és jószágvesztésre Ítéltetett, s elvitetett fogságra, hetedmagával, (a 2-dik szállítmányban, melyben huszonegyen voltak) Sárvárra, hol már az első szállítmányból nyolcz rabpredikátor sinlett a börtönben. 1674. május 31-én; innen pedig a következő 1675-dik évi julius 1-ső napján sok kínzás és sanyargatás között, hajtatott mint a barom, s kihur- czoltatott a haza földéről, elébb Triesztbe, azután pedig Bukkáriába, hol mindkét helyen kemény töm- löczöztetést szenvedett. Az utóbbi helyen tiz hónapig tartatott kegyetlen fogságban, melyből 1676-