Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
193 — halálra és minden javainak elvesztésére Ítéltetvén 1654. április 4-én: fogságra vitetett Kapuvárra; de ott bármint kinoztatott, fogságában soha semmi legkisebb jelét sem adta ingatagságának. A Dávid Zsoltárait, melyeket könyv nélkül tudott, énekelgette. Majd 1675. Május havában Kapuvárról elhurczoltat- ván s a hazából kivitetvén, Bukkáriban 50 év óta nem tisztított büzhödt börtönbe dobatott, hol kínzói 39 napig sanyargatták, azután valami magánhajlékba vitték; de 1676. Február 13-án, (a mikor már a tényleg gályán szenvedett lelkésztársai s/abadok valának), ismét elébbi dögleletes börtönébe kénytelenittetett visszatérni és várni, mig szenvedésének napjai megszámláltalak és a szabaditásra való segedelem megfog érkezni; meg is érkezett az a halálban, melynek előpostái. a betegségek a halál révébe helyeztették őt. Midőn már beszélni nem tudott, a vérengző poroszlók dlírva kezei által megragadtatott, lépcsőkön, fákon, köveken keresztül kíméletlenül vonszoltatott s oly szűk nyíláson dobatott be a tölmöczbe, hogy testéről a bőr lehorzsolódott s belőle a vér kiserke- dezett. 1676. Február 19-én a többi foglyok bementek a szegény Szendrei látogatására, hogy sebeit valami gyógyszerrel enyhítsék : de nagy csodálkozásukra nem mozdult, kémlelgették, de a lélek már elhagyta por- sátorát. Kiszenvedett!... »E s m i k o r megnyitotta volna a Bárány az ötödik pecsétet: látám egy oltár alatt azoknak lelkeket, kik megölettettek vala az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet oltalmaznak vala. Kiáltnak vala pedig nagy szóval, mondván: URam, ki szent és igaz vagy! meddig nem téssz ítéletet és nem á 11 asz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik laknak a földön? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák és mondaték nékik, hogy még egy kevés 25
