Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 187 — Május 8-án eladatott a gályákra 50 darab aranyon, örökös rabszolgaságra. Békességes tűréssel kiállott iszonyú szenvedései s nyomorai után megjelenvén a dicső emlékű Ruyter holland tengernagy személyében a szabaditás angyala, 1(576. Február 11-én kiszaba­dult a gályarabságból s társaival együtt elment Zürichbe, hova midőn megérkezett: üdvözlő verset irt Gyöngyösi István magyar akadémikus tisztele­tére: julius 27-én pedig emléksorokat irt Lavater János bölcsészettanár felszólítására, Mikeás: 7, 9 ver­sét választván jeligéül. Majd 1677. Október 20-án el­hagyván Zürichet, Nikléczius Boldizsárral és Bugány Miklóssal együtt bejárta Angolhont, Dániát, Svédor­szágot és Hollandiát. Visszatérvén a hazába Czember Györgygyel együtt, ki a hazából kivándorlók szá­mára szóló téritvénvt irta alá, — 1683-ban Beszter- czebányán telepedett meg, és ott kórházi lelkész lett; 1715-ben azon nagy csapás érte, hogy szeme világát elvesztette. Kitűnő miveltségü és türelmű férfiú volt, s a mi legfőbb érdeme: hü volt Krisz­tushoz mind halálig, miért is megnyerte a vértanúi koronát! Jelszava volt: Várjuk a jót; remegünk a rosztól, ám a mit a sors Ránk hoz, tűrje erős szívvel az ember is el. 557. Strba György, korponai ágostai hitval­lású harangozó. Mi dőn a prédikátorokkal és iskola- tanitókkal együtt ő is megidéztetett és meg is je­lent; de a téritvénynek alá nem irt: ezért ápril 4-én fej- és jószágveztésre Ítéltetvén, elvitetett Ko­máromba, hol bilincsekbe veretvén, fogságra vettetett és kegyetlen sanyaruságot szenvedett. Itt 4 napi fogság annvira megtörte, hogy már a térítvén}7 alá­írására jelentkezett; a mi azonban már ekkor el nem fogadtatván tőle: arra is reá állott, hogy az evangyéliomi hittől elszakadjon; tehát áttért a római

Next

/
Thumbnails
Contents