Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

170 —

kát állott ki, mindazáltal nem zúgolódott, békességes tűréssel várta az URnak szabaditását, a mi be is következett Pál eme biztató szavai szerint: »Háborúságot szenvedünk: de abban el nem lia- g y a t u n k; m e.g a 1 á z t a t u n k, de el nem v e- sziink.« Végre ugyanis 1076. Február 11-én megszabadulván a gályarabságból, elébb Velenczébe, majd az Alpokon keresztül Helvécziába, Zürichbe ment, ugyanazon év Május 29-én érkezvén oda. Itt a Lavater János felszólítására élte főbb eseményeit feljegyzetté 1676. Julius hóban, azzal rekesztvén be sorait, hogy ő a Jézus nevéért s z á m íí z ö 11. — és kéri Istent, hogy az ő benne elkezdett jó munkát végezze el! Irt továbbá emléksorokat biltensei református lelkész Kaegius Jánosnak, ugyanott 1677. Október hó 1-én. Jelszava ez volt: Hit a mi győ- ze de Imiink; és Zsolt. 34. 7. verse. — A hazába visszatérése utáni sorsáról nincs tudomásunk.

526. Se halaki us János, farkasfalvi vagy ábrahámfalvi ágostai hitvallású lelkipásztor Szepes vármegyéből. Született Szucsánban, a Vág mellett Túrócz vármegyében. Atyja Benedek, anyja Suken Zsuzsánna volt. Hét éves korában kezdé az elemi tanulmányokat szülő városában, innen pedig ment Modorba, azután Urvölgyére, később Kacsára, hol Mautner János rektor volt tanitója a felsőbb tudományokban. Betegeskedése miatt azonban kénytelen volt e reá nézve egészségtelen helyet elhagyni s a Szepességre menni. Egv ideig Szepes-Váralján tartózkodott, innen Neudorfra ment, hol a tudós Pollucius Tóbiással 20 évet töltött. Ennek ajánlatára nyerte el az oláhpataki rektorságot Gömör vármegyében: de majd 1646-ban visszahívták tiszttársai Neudorfra. Itt a közszeretettől környezve, 3 évet töltött és a reá bízott ifjúság az ő vezetése alatt kitűnő elő-