Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

162 —

a mi 1682-ben történt, nyomorult mezei életet élt Kiszucza-Ujhely mellett, ámbár az 1681-dik évi 25-dik törvényczikk 2. §-a értelmében a hivataláról ■lemondásra kötelező téritvénye erejét vesztette. — Hogy másokat hasonló sorsra jutástól óvjon, irta ily czimü művét szláv nyelven: »Gabaonita revertens.« (Lásd: Burius János: »Históriai morzsák.« 57. szám alatt a 145-dik lapon.)

494. Rafaides János, pásztói ágostai hitvallású lelkipásztor. Midőn megidéztetett a pozsonyi vértörvényszék elébe, megjelent ott s több lelkésztársaival együtt, kik a téritvényeket alá nem Írták,

1674. April 4-én halálra Ítéltetvén, elvitetett Sárvárra, Vas vármegyébe, hol fogságba-vettetve, sainmrgattatott

1675. Julius hó elejéig; mikor innen elszállittatván, kihurczoltatott a hazából oly czéllal, hogy a nápolyi gályákra eladattassék; de csak Bukkáriig hajtatván, ott tömlöczbe vettetett s 1676. Május haváig kinoz- tatott. Végre a sok szenvedések megtörték lelki erejét s nem győzvén várni szabadulásának óráját; megtagadta az evangyéliomi hitvallást s áttért a római egyház kebelébe. Fájlalandó, hogy a szerfeletti ki- noztatás zakatolásai közt nem hallotta amaz Elsőnek és Utolsónak, az Alfának és Omegának, a ki megholt vala és ól, eme bátorító szózatát: »Semmit ne félj azokban, a melyeket szenvedendő vagy! íme következik. hogy a Sátán egynéhányat ti közzületek a tömlöczbe vessen, és lészen tiz napig való nyomoru- ságtok: Légy hiv mind halálig és néked adom az életnek koronáját!« Jelen. 2, 10.

495. R agy el János, gönyői lelkipásztor.

496. Ráki csán yi János, körmendi lelkipásztor.

497. Rakis ka Márton, abelonai lelkipásztor.

498 Rákóczy vagy Ráczkevi András, dotromi református lelkipásztor Hont vármegyéből.