Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
157 vérénél Ézsaiásnál tartózkodott. Azután Felső-Sztre- hovára nyert meghívást, Nógrád vármegyében Fülektől nem messze, melyet el is fogadott, innen azonban 1648-ban Tepliczre ment, innen ismét 1650-ben Szent- Andrásra Liptó vármegyébe, onnan pedig 2 év múlva Trencsénbe hivatott gróf Illyésházi Gábor udvarához, mint a grófnő Szécsi Éva udvari lelkésze. De itt nem sok időt tölthetett; mert 1652-ben már a beczkói gyülekezet hívta meg lelkészül. Midőn 1660-ban gróf Nádast! v a protestánsok üldözését megkezdte és birtoka területéről minden protestáns lelkészt elűzött: elfoglalta a beczkói templomot is, és Pilárikot gróf Thököly Miki ós mentette meg; lelkészi öltönyét s könyveit Nádasdv megégette; csak egy latin Biblia, melv még atyjáról szállott reá, maradt épen. Midőn Nádasdv ezt is a tűzbe vettette: egy levél a levegőbe szállt fél a lángok közül, melyen többek közt ezen szavak állottak: »a mi Istenünk beszéde megmarad mindörökké«. (Ézs. 40, 8). 1663-ban gróf Nyári Lajos Berencsről Szeniczére hívta, mely alkalommal a tatárok elfogták az útban és február 7-én elvitték a vásárra, hogy eladják. Itt egv előkelő oláh megakarta venni, de egv Lingó nevű jezsuita lebeszélte, inig végre egy kapitány, Yulkuin nevű 80 talléron megvette. Fogságából kiszabadulva, Magyar-Ovárra ment, onnan Köpcsénvbe, hol báró Liszknél lakott, Végre Szeniczére jött október utolsó napján, hol november l-én hivatalába lépett. Itt L670-től fogva sok zaklatást és üldözést szenvedett. A katholikusok több Ízben el akarták foglalni a templomot s midőn Bársony György 1671-ben másodszor is elment a kulcsokért s akkor sem kaphatta meg: Pilárik törvényszék elé idéztetett Nagyszombatba. Bujdoklása közben egy Ízben meg is mérgeztetett: de abból szerencsésen kigyógyult. Szeniczén 1673 URnapján
