Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 148 — netesebb fogságban sinlett, mígnem 1675. Márczins 18-án elvitetett Leopoldvárból sőt a Lazából is és szállíttatott Nápolyba, hol május 8-án a gályákra éladatott. Innen 1675-ben Junius 6-án levelet irt Leusden utrechti tanárhoz, melyben mind maga, mind társai fogságát leírja. Ennek másolata olvastatott fel 1675. November 5-én a genfi lelkészi testület gyűlésén. Továbbá 1676. Januárban szinte irt T u r retinhez levelet. (Sárospat. Füzetek. 1862. 923. lap.) — Midőn 1676. Február 11-én megszabadult gályarabságából: elment Helvécziába Zürichbe s egy darab ideig ott tartózkodott, szállásolva lévén a Balber Rudolf József házában. Itt tett papírra életére vonatkozó némi jegyzeteket a Lavater János felszólítására 1676. Julius 15-én. Hazajővén száműzetéséből elébb Gyöngyösön lelkészkedett 1681 —1683- ban; azután Kassán. Itt azonban elmezavarba esvén, Kassáról eltétetett máshová, honnan külföldre, nevezetesen Angliába és Belgiumba ment, hol némely iratait sajtó alá bocsátotta. Hazatérése után azon rögeszmével bíbelődött, hogy Isten őt választotta a protestánsok és katholikusok összeegyeztetése eszközévé, mely szándéka, midőn hitfelei közt ellenzésre talált volna, nyilvánosan áttért a római egyházba és Nagyszombatban egy ünnepélyes egydiázi beszédet tartott 1694. Augusztus 29-én; (rósz nap, a gyászos mohácsi ütközet napja!), prédikálván a CXIX. Zsoltár 176-dik verse alapján, magát a századik elveszett, de megtalált julmak magyarázván. Ettől fogva a római egyház szolgálatában Nagy- Szombatban a hazai jogot tanította, majd rendezte az esztergomi káptalan iratait. Jordánszky Elek: »De haeresi abjuranda quid statuat ecclesia romano-catholiea ? Strigonii. 1822. 8°« czimü könyvében Otrokocsiról ezeket mondja:
