Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
140 in sanctiorem rempnblicam merita omni mea de superinte ndentibus aug. evang. in Hungária legas. Scripsit Daniel Antoni Lacrymas desolatae filiae Sion, quod ejus manuscriptum me apud. superintendentem Antonium vidisse recordor, in quo Fata ecclesiarum evang. sui temporis breviter complexus est, sed satius esse duxit, silentio consulere quieti, quam intempes- tiva editione publicum orbis malum non tollere, sed exacerbare, ut de Hilario in praefatione operibus suis praefixa loquitur Erasmus. Ennyit Schmal. Ezt én kissé összevonva közöltem Knauz Nándor és Nagy Iván »Tudományos Ertekezője« 1. kötetének 342. lapján. A folyóirat, ugv hiszem, Debreczenben megvan. A mi Ni klet ins Boldizsárt illeti; a dele- gatum judicium jegyzőkönyve talán csak másolat; de ha maga az eredeti volna is, tudjuk, mikép nem logikai lehetetlenség, hogy az eredeti okmányba is. mint emberi műbe, hibák becsúszhatnak. Határozottan állíthatom, hogy Nikletius Boldizsár agárdi pap nem volt; hiszen sem levéltárunkban, sem hosszas életemben tett kutatásaimban nem találtam azt bizonyitó adatot, hogy a XVII. században Agárdon protestáns gyülekezet volt volna. A XVIII-dik század elejéről igen, de Váez közelsége elnyomta a gyülekezetét, a mostani pedig csak 1786-ban éledett föl. E szerint én a delegatum judicium jegyzőkönyvének állítását hibásnak tartom; a »Sárospataki Füzetek« 1863. 398. lapján álló Nulletzius Boldizsár kétségtelenül toll- vagy sajtóhiba, de Nikletius Boldizsárral egy azon személy. — Méltóztassék kérem e soványságot is, több nem telt tőlem, kedvesen fogadni. Alkalmilag találkozva nt. Révész Imre úrral, a kit szívesen tisztelek, kegyeskedjék kérem megkérdeni tőle, megkapta-e a folyó évre előfizetésemet?
