Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
136 — Erinthaerius Tóbiás béla-bányai lelkész s consénior- ral együtt elment a lüblói várba, Twarcziánszkv tfános várkapitányhoz s úti társaival együtt kérel- mezőleg előadta, hogy ha ők a 13 mezőváros bármelyikébe jönnének és azután ott elhalnának: hátrahagyott özvegyeik a, nagy ezüstkanál helyett inkább valami pénzbeli adománynyal segittessenek, anyagi helyzetükhöz képest. De minden kérésük hiábanvaló volt, mert a várkapitány azt felelte: »elődeim bevett szokásaitól teljességgel nem távozhatom el: marad minden a régi«. így kénytelenek voltak eredménytelenül visszatérni. A Poprádon 1669. november 20-án Weiss Tóbiás lakában tartott gyűlésben egyhangúlag esperessé választatott s megerősittetett. A donnestmárki templom elvétele s a lelkésznek Melczel Jánosnak a lelkészlakból kihányatása alkalmával, mely 1671. Junius 14-én a gróf Csáky drabantjai által követtetett el, mint esperes, az erőszakos tény ellen, Weiss Tóbiás conséniorral és Klesch Dániel egyházmegyei jegyzővel együtt ünnepélyesen tiltakozott. De csak kinevették óvástételét. Az 1674-dik évi egyetemes üldöztetés idejében több szepesi lelkésztársaival együtt ő is száműzetett és más országokban nyomorogva tartotta fent életét. Visszatért-e későbben a hazába, vagy idegen földön nyomorban elhalt: e felöl semmit sem tudhatunk. — Irodalmi munkái következők : 1. »Carmen n u p t i a 1 e Domino Samueli Csernák, ecclesiae neosoliensis pas- tori Slav or um sponzo et Helenae Sinapiae sponsae oblatum. 1670.« — 2. Salutatio, qua princeps Stanislaus Heraclius Lubomirszky in arce Lublo 1671. excipiebatur.« — 3. Egy részint latin, részint német nyelven irt Naplótöredék. 419. Nerrán i János, lipcsei ágostai hitvallású lelkész.
