Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
135 — 417. Némethi István, nyárácli református lelkipásztor, Ung vármegyében. — Megjelenvén Pozsonyban a megidézésre és ott a téritvényeknek alá nem Írván, balálra Ítéltetett s elvitetett Eber- bárdra, hol fogságba vettetett. A börtönben, hol Szelepcsényi kényszeritette az aláírásra a rabpredi- kátorokat s azok ezt tenni nem akarták: reájok rohanván egy doronggal, verni kezdte őket s Némethi Istvánnak az egyik karjára olyat vágott vele, hogy az menten eltört, s egész életére használhatatlanná lett. Végre 1675. év nyarán, mig az őrök aludtak, szerencsésen megmenekült a fogságból. Megszabadulása után Erdéh-be vonult s holta napjáig nyakába kötve hordozta kezét. 418. Neoskóvi Mihály, felkai ágostai hitvallású lelkész. Született Szepes-Váralján. 1641-ben ment Felkára, a Szepes-Szombatra távozott Arelt Gergely helyére, de hogy honnan, nem bizonyos (Burius: Micae Historicae. 155. lap). Neoskovi mellett 2 diakónus működött, úgymint Lóczi Pál, kit 1646. Szeptember 9-én és Möller János, kit 1650, második adventján szentelt tel Wágner Márton szuperintendens, és bártfai lelkész. Az ő ajánlatára hívta meg a bártfai tanács 1650. ápril 4-én Felkáról Rótli Györgyöt kántorul, a kántorsága 36-dik évében Márczius 14-én elhalt Bucholtz Burchard helyére. Midőn a 24 királyi lelkész közé felvétetett: ez alkalommal a szokásos esküformát neki is le kellett tenni. A 13 mezőváros lelkészei közt második con- senior volt. — Engel Tóbiás szepes-szombati lelkész felett, ki 1665. julius 22-én halt meg, Pesch o- vius Dániel esperes rendeletéből julius 25-én halotti beszédet tartott ez igék felett: »Légy hiv mind halálig!« Ugyanezen év november 19-én Peschovius Dániel esperessel, Gurther András szónokkal és
