Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 118 —

s ott meg is jelenvén, hamar eltántorodott és aláírta a hazából kiköltözőkre szóló téritvényt, melynek értelmében az országból kivándorlásra kötelezte magát 1674 május 10-én. Elébb Brégába, azután pedig Strehlába ment, végre Malarisch nevű faluban, Gali- cziában lelkészi hivatalt kapott. Meghalt ugyanott 1686. május 1. napján, számkivettetése 12-ik évének végén.

336. Lisznyai Sámuel, fiileki református iskolarektor, Nógrád vármegyében. Megjelenvén a törvényszék előtt Pozsonyban, onnan minden aláírás nélkül megszabadult. Később azonban ruhát változtatván, ismét visszament, hogy meglássa: minő kimenetele fog lenni a megidézett prédikátorok és tanítók sorsának?

337. Literáti Máté, balassagyarmati református lelkész.

338. Literáti Tamás, jókai református lelki- pásztor.

339. Losonczi Farkas János; előnevét születése helyétől vette. Utrechtben tanult 1655—58-ig; innen Nagy-Szombatba hivatott lelkipásztorul, hol 13 évig szolgálta a Jézus Krisztust. Az 1672-iki üldözés idején elüzetvén onnan, Kocson folytatta lelkészi hivatalát egy évig. Midőn pedig az országos üldözés megkezdődött, ő a vihar elől félrevonult s nem jelent meg a törvényszék előtt Pozsonyban, sőt mikor már a veszprémi reformátusok az ő nagy- jelességii lelkipásztoruknak, Bátorkeszi Istvánnak fogságra vettetése szomorú hírét vették s keseregtek a felett, hogy az ötödmagával „Berencs várának nagy mély tömlöczében“ sinlik, Losonczi Farkas Jánost hívták meg lelkészükül, ki szinte sokat szenvedett a református vallásért. Mint püspök végezte be életét 1702. január 8-án.

340. Lovcsányi György, hnustyai ágostai