Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 116 —

gyújtotta, melyről a templom is földig égett. 1681-től fogva esperesi, 1685-től fogva helyettes püspöki hivatalt viselt, ipának Ungvári Gergelynek haláláig 1690-ig, majd attól fogva 1692-ig rendes püspök volt. Említi a kecskeméti anyakönyvi feljegyzés azt is, hogy Dömsödön is viselt lelkészi hivatalt, ami csakis 1692 utáni időben lehetett; elaggott korában ismét visszatért Kecskemétre, hol mint nyugalomba vonult lelkész lakott, ugyanott halt meg és temettetett is el. Halála éve nincs feljegyezve.

328. Leporini Miklós, poltári ágostai hitvallású lelkipásztor és nógrádi egyházmegyei rendes jegyző. Megidéztetett 1674. márczius 5. napjára Pozsonyba, hol megjelenvén, több lelkésztársaival együtt ápril 4-én fej- és jószágvesztésre Ítéltetett s elébb Pozsonyban, azután Leopoldvárban szenvedett fogságot. Ez utóbbi helyen, a 40 fogoly lelkész közül egyedül ő nem adott nyugtatványt Kellió Miklós jezsuitának arról, hogy minden szükséges élelmi vagy ruházati czikket, mely számára küldetett, kézhez vett. Hogy ez a jezsuitának micsoda feledékenységéből történt: nem tudhatni. A következő 1675-ik év márczius 18-án éjjel elvitetett Leopoldvárból s testi verések, éhség, szomjúság s egyéb kegyetlen ségek által súlyosított gyalog utazás közt, mint a barom, úgy hajtatott Nápoly felé, hol május 8-án eladatott a gályákra, melyeken a legveszélyesebb gonosztevőkkel helyeztetett egy sorba, durva bánásmódban részesülve, ütést-verést, szidalmat szenvedve s kemény munkával terheltetve, mígnem 1676. február 11-én a dicső emlékezetű Ruy ter Adórj á n holland tengernagy megszabadította őt, többi szenvedő társaival együtt és a gályákról belga hajókra szállíttatta. Majd elment Zürichbe, hol nem sokkal megérkezése után egy üdvözlő verset irt Gyöngyösi István magyar aka-