Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 110 319. Lányi György, korponai ágostai hitvallású iskolarektor. Zólyom vármegyéből. Született 1640-ban Teplán, Trencsén mellett. Atyjától és anyjától meg- fosztatván, korán árvaságra jutott; anyját a törökök ölték meg, midőn ő 8 éves volt. Tanult születése helyén, később Trencsén ben, Szakolczán, Szepes- Olasziban, Szebenben, Lőcsén 16 éves koráig, a mikor szemeinek gyengesége miatt mások el akarták a tanulástól vonni; de a mire ő nem állott reá. így történt, hogy 1662-ben Seelmann Krisztián lőcsei első lelkész, Sartorius András kassai lelkész s a trencséni tractus seniora és Milialovicz Máté tren- cséni diakónus pártfogása folytán Wittembergbe ment s ott két évig tanult, háromszor nyilvánosan vitatkozott. Innen Rostockba ment, hol nevelőségéből szerzett magának pénzt hazamehetésre; s tanította itt Brand Dávid és Rabe Ulrik gyermekeit, mely idő alatt dolgai oly jól folytak, hogy hazájáról csaknem megfeledkezett; de egy félév múlva véletlenül nagy betegségbe esett, 1670-ben indult el hazájába s Boroszlóban hallotta legelőször, hogy ott rebellió van. Hazatérve, mindenütt szives ellátásban részesült, ahol csak megjelent, több helyre ajánltatott és egyszerre két helyre is hívták rektornak, úgymint Sza- kolczára és Korponára. Ez utóbbi helyet fogadta el. Eperjesre is meghivatott költészet tanárának, de nem fogadta el. Három évet töltött Korponán a harmadik megidézésig. Midőn a korponai templomot a liorvátok elfoglalták s a lelkészeket száműzték: ő folyvást tanított és prédikált a tanácsházban, hol az isteni tiszteletet is tartotta, Az elbujdosott lelkészeket Selmeczig elkísérte, hol majdnem veszélybe esett, mert a városi parancsnok katonáival együtt megtámadta őket, a papokat elfogni, elzárni, javaikat elkobozni akarván s midőn ő a zajra a katonákhoz
