Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

XXII

„Ő Felsége a királynő mélyen megindulva a hódolattól, melylyel a magyar református egyház egyetemes Zsinata adózott Márczius 23-án De Ruyter tengernagy emlékének, nyílt levelet intézett a zsinathoz, melyben Ő Felsége e testület iránt legmagasabb köszönetét fejezi ki, felajánlva egy emlékérmet a nagy tengeri hős képmásával. Minthogy a királynő, mély sajnálatára akadályozva van az emlékiratot személyesen átnyújtani a Zsinat küldöttségének, nekem jutott a megtisztelő feladat osztályrészül. Hogy e feladatnak megfelelhessék, nagyon kellemes volna reám nézve, ha Önt, mélyen tisztelt Tanár ur, a két magyar tanuló kíséretében, kik az ezüst koszorút a disz-sirra helyezték, fogadhatnám szerdán, április 17-én délelőtt 10 és 11 óra között. A külügyminiszter Van Tets van Goudriaan.“ —

E levél folytán dr. Valeton, Kiss és Mizsák kíséretében, megjelent Hágában a külügyminisztériumban, a hol a külügyminiszter átnyújtotta az ezüst emlékérmet és Ö Felsége Vilma királynő pergamentre irt átiratát, mely magyar fordításban igy hangzik:

„A magyar evangélikus református egyház egyetemes Zsinatához. Mint tanúja a hódolatnak, a melyet a magyar ev. ref. egyház egyetemes zsinata részéről 1907. Márczius 23-án az amsterdami Nieuwe-Kerkben tartott ünnepen De Ruyter Mihály tengernagy emlékének hoztak, szives érdeklődéssel vettem tudomást a koszorút kisérő okmányról, a melyet a nevezett zsinat nevében két magyar tanúló helyezett a nagy tengeri hős díszsírjára. Az abban kifejezett kegyeletet és hálaérzetet, a mely Hollandiának ezt a nagy fiát illeti és a melyet a koszorú küldése maga is jelez, a legmagasabb méltánylásban részesítem. Érte a zsinatnak és az egész magyar ev. ref. egyháznak meleg köszönetemet fejezem ki és ennek jeléül a zsinatnak az itt mellékelt emlékérmet a legnagyobb örömmel ajánlom fel.