Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 39 —

sangvine christianorum escario. Wittember- o'ae. 1702. M. Steller Tamásnak ajánlotta. Összesen 17 levélből áll.

126. Dorotikrius Zsigmond, precini ágostai hitvallású lelkész, Trencsén vármegyéből. Megjelent Pozsonyban a vértörvényszék előtt 1674. márczius hó 5-én.

127. Drau Dániel, ágostai hitvallású lelkész Hont vármegyéből. Megjelenvén a pozsonyi vértörvényszék előtt, eleinte azok sorában állott, kik az összeesküvésben való részességüket el nem ismerték s a téritvényeknek alá nem írtak ; de mintán az Ítélet felettük kimondatott, mely fej- és jószágvesztésre szólt, eltá ntorodott és azon téritvényt, melyben hivatala lehelére kötelezte magát, több másokkal együtt aláírta

128. D n b i c z i u s J á n o s, rákosi ágostai hitvallású lelkész.

129. Durai János, ágostai hitvallású lelkész, Nyitra vármegyéből. Ez megjelent Pozsonyban, miként Burins János feljegyezte, de felőle semmi továbbit nem tudhatunk.

130. Eckárd Ábrahám, leibiczi ágostai hitvallású lelkész. Született Sziléziában, 1630-ban. Midőn a vallásüldözés miatt hazájából kimenekülni kényte- lenittetett: Magyarhonba jött és Eperjesen lett lel- készszé, a főtemplomnál, egyszersmind iskolafelügyelői tisztet is viselvén. De itt tiszttársával Sártórius Jánossal, a ki önző, ezivakodó és kevélv ember volt, igen sokszor feszült viszonyba jött. Az 1663-ban, május 15., 16. és 17-én Eperjesen tartott zsinaton az ő peres ügyök is előjött, melynek tárgyában következő ezimű iratot nyújtotta be a zsinathoz: „Rövid megmutatása annak, hogy Sártórius János az eperjesi egyház diakónusa nem igazi lutheránus, ha