Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
83 — semmit nem hajtván, ismét tömlöczbe dobatott, melyből még azon nap délután fel hozatván s rabtársaikkal együtt kocsikra rakatván, elvitetett Sárvárra, hol börtönbe vettetett és nyomorgattatott egy évig, mely idő eltelte után 1675. junius havában Triesztbe szállíttatott. Itt a kisérő kapitány az egész csapatnak. melyben volt Csúzi is. szabadon bocsáttatását megígérte, azon feltétel alatt, ha ezer aranyat lefizetnek, vagyis ötöt, kiknek egyike Csúzi volt, 1100 tallérért, tizenötöt pedig 1500 tallérért: és a kapitány Csúzit Bécsbe küldte a végett, hogy az öt fogoly váltságdíját ott szerezze meg, hol bizonyos összeg- pénznek csakugyan jutott birtokába, melyért ő maga szabadon bocsáttatott s vele együtt megszabadult Beregszászi István is, ki azután Veleoczében időzött 1676. július 17-ig. Megfordult Csúzi Helvécziában is, és számkivettetéséből hazaszabadulván, Losonczról, hol lelkészi hivatalába ismét visszaállíttatott, a hel- vétákhoz több rendbeli levelet irt, melyek egyikében, mely 1676. november 1-én Váczon kelt, azt Írja: „igyekezzetek azon, bogy a mi nemzetünket és egyházunkat, mely az 1567-ik évi ősi val- I á »tételeteket már egy száza da, hogy bevette, szeretettel karoljátok és el .őse gélj étek !” — Losonczon sem lön sokáig maradása, de hogy mi okon kellett onnan eltávoznia : azt ki nem nyomozhattam. Tény az, hogy csak 1679. közepe tájáig működött ott, a mit bizonyít egyfelől az, hogy „Lelki bölcsességre tanító osko 1 áv - ja élőbeszédét „buj- dosásának sátorában, 1679. pünköst hava utolsó napján" irta, másfelől „Édom ostora” ajánló levelének harmadik pontja, melyben azt mondja, hogy a loson- cziak közt hat évig (1673—1679) lakott. Igaz, hogy 1675. júliustól fogva 1676. őszéig távol volt úgy a losonczi egyháztól, valamint a hazától is, számkivetik
