Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 20 —

50. Beregszászi László, görgői református lelkész.

51. Beregszászi János, szalóczi református lelkész, Istvánnak testvére. Megjelent Pozsonyban, a meg- idézésre és az állhatatosok közé tartozott. De nem sokára súlyos betegségbe esvén, kórházba vitetett, hol ellenei elől elrejté magát; majd felüdülvén betegségéből, minden fakgatás és aláírás nélkül megszabadult Pozsonyból. További sorsa ismeretlen.

52. B e r i á n Tóbiás, eipeherdi ágostai hitvallású iskolarektor Hont vármegyéből. Megjelenvén Pozsonyban, többekkel együtt aláírta nevét azon téritvény- nek, melyben a hazában maradhatás feltétele mellett hivataláról lemondott 1074. május hó 10-én. Magán egyéni minőségben tengette tovább a hitvány földi életet a magyar hazában.

53. Bernliárd Zsigmond, obedi ágostai hitvallású lelkész Trencsén vármegyéből. Megjelenvén a megidéztetésre Pozsonyban, a halálos Ítélet kimondása után úgy megrettent, féltvén nyomorult testi életét, hogy azon téritvénvt, mely a hazában bent maradni szándékozók számára készült, aláírta több ingatag társaival együtt 1674. május 10-én, s ez által hivatalával végleg felhagyásra kötelezte magát.

54. Besenyei Mózes, rátóti református lelkész.

55. Biloviczki János, ágostai hitvallású lelkész, Hont vármegyéből. Ez nem volt a Krisztusnak hű vitéze. Hiában hirdette, mint prédikátor az Idve- zitő eme szavait: „légy liiv mind halálig és neked adom az életnek koronáját!” Eltántorodott, mint sok más s azon előnyért, hogy az országban, mint magán egyén, bentmaradván, békében liagyassék, hivataláról lemondásra kötelezte magát, 1674. évi május hó 10-én, aláírván az ily értelmű téritvénynek.