Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XVI menekült a sáros-pataki Kollégium is, kik itt találtak táplálást és testvéri szivet, ezért rohanta meg Strasoldó német tábornok a védtelen várost (1675. deczember havában) s 17 napon át dúlta, rabolta, emésztette seregével. Akkor éneklé Debreczen főjegyzője: Úgy hagyták Debreczent, mint a szedett szőlőt, Takarodás után, mint a puszta mezőt. IV. De forditsuk tekintetünket Nápoly felé s a külföldre. Nem hagyta az UR támogató nélkül hivéit. A hazában minden kéz lekötött volt, kividről munkálkodott két derék férfiú: Weltz György nápolyi vagyonos polgár és Zaffi Miklós velenczei orvos, ezek levelezéseik által közrészvétre indították a protestáns nemzeteket, a templomokban is közimádkozások tartattak a nápolyi hitvallók szabadulásáért. A helvét köztársaság városai és egyházai: Zürich, Genf stb. 16.000 forintot haladó összeget gyűjtöttek a fogoly lelkészek javára; tanáraik, lelkészeik vigasztaló és bátorító leveleket intéztek hozzájok. A szász választó fejedelem, Svédország, Anglia királya, főkép a tengeri nagy hatalom Hollandia, előterjesztéseik s követeik által zörgettek Leopold király udvarában. A hollandi hajós sereg, a spanyolokkal szövetségben Nápoly és Sziczilia védelmére vitorlázott, a tengeri had fővezére, a nagy keresztyén hős, Kuyter Adorján Mihály erélyes közbelépésére leoldattak a vasbilincsek a szerény hitvallókról, kiknek száma 10 hónap alatt megfogyott, még a nápolvig való útban elhalt két társuk (a 75 éves Illyés és Gócs); a Gályán raboskodás alatt megint két lelkész (Füleki és Miskolczi). Sziczilia partjain hadakozó hajón lelték halálukat Paulovics és Szilvási, kiknek holtteste a tengerbe sülyesztetett; igy sirjok felett nem földi hant, hanem a tenger hulláma domborúl. 26-an érték meg a kiszabadulás napját, 1676. február 11-én léptek át a kínok bárkájából a szabaditó hajóra. Vireth Egyed, a hollandi tábori lelkész mutatta be őket Ruyternek, ki a hálaszót rebegőknek mondá ama kálvinista dogmát: »Mi csak eszközök valánk, Isten kezében, néki adjatok hálát!« — »Különben, — folytatá, — minden győzelmei közt azt tartja legszebbnek, hogy Krisztus ártatlan szolgáit kisza- badithatá !«
