Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
A Krisztushoz és az <"> magyar református egyházához való hűség és buzgó szeretet szép jele s példaadó megnyilatkozása a női kebelnek Nagyságod azon magasztos tette, hogy ezen hit raliók és vértanúk homályba borúit emlékezeténél; napfényre hozatalát ezélzó könyv megjelenési költségeihez 100 forint kegyes adományával készségesen járulni méltóztatott. Ereznél maradandóbb emlékoszlop Nagyságod e magasztos tette, az Idvezitőnek Máriáról mondott ezen bátorító nyilatkozata szerint: Bizony mondom nektek : valaholott ez egész világon prédikáltatik a Evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék: az is hirdettetik az ő emlékezetiért.« Mát. 26., 18. Ha az UH az ő szolgáin ejtett méltatlan bántalmakat nem hagyja észrevétlenül: bizonyuljál sokkal inkább az ö jótetszésének és helyeslésének nyilvánításával boldogító lelki örömet éreztet azon szívvel, mely az ö Nevéért szenvedett szolgái iránit kegyeletet és könyörületessé get tanúsít. Szép és felemelő Nagyságod ezen tette, oly időben, midőn a világ lelkének leheleté csaknem minden elmét és szivet elbűvölt s Krisztus ügye iránt elf ásított. Fogadja Nagyságod háládalos köszönetéin és mély tiszteletem nyilvánítását! Szapáryfalva, dcczember hó 16-án 1808. Rácz Károly ev. ref. lelkipásztor.
