Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

121

volna állni az üldözéseknek, ha lett volna egy centrális országos egyházi főhatóságunk. A derék férfiú pedig, a ki különben nem is egyházi ember volt, azt állitá, hogy épen egy ily egyházi főhatóság nem léte s ennélfogva az mentette meg egyházunkat, hogy apáink guerilla módon vívták az önvédelem harczát; mert ha önvédelmi erejűket öszpontositották volna, a sokkal hatalmasabb ellenség által csakhamar semmivé tétettek volna. Tökéletes igazság! Ide is alkalmazhatók Vörösmarty Mihály költőnknek a Vesztegetésről a polgári életre tekintve irt eme sorai:

„Nem csak a lélekadó bortól részegszik az ember,

S nem csak ajándék, pénz, a mi megejti szivét; Megveszlek szóval, hivatallal, félelem által,

S fondorságokkal lángba borítom agyad.

Megveszek igy ötvent, meg százakat; a sok ezernél Elfogy erőm; itt még a borözön sem elég.

És ámítani nagy tömeget sok időre veszélyes,

Mig a néhánynyal könnyű az alku nagyon!“ — Lásd: Révész Imre: Magy. prot. egyh. s isk. Figyelmező. 1873. 405-406 lap.)

A pozsonyi Vértörvényszék igazolhatatlanságára is találó ez a jogi tantétel: „Ruente fundamento (rebel- lio); ruit et su peraedificatum,“ — (delegatum judicium.) —

Rekeszszük be most már e 234 évvel ezelőtt történt szomorú és sajnos események előadását a testvéreivel kiengesztelődött Józsefnek eme szavaival: „Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszt, de Isten gondolta azt jóra fordítani. (1 Móz. 50, 20.)