Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
106 2. Lapsánszky törvényszéki titoknok szerint csak 1674-ben kerültek elő a Vitnyédi-féle levelek, melyekből derítette ki a királyi ügyész a protestáns prédikátorok, tanárok és tanítók bűnrészességét. — Miért történt tehát 1670 óta az, a mitől fogva osztrák zsoldos csapatok dúltak s garázdálkodtak fel s alá a török által meghódítva nem levő részein az országnak s önként értetőleg az Erdélyi Fejedelemség és kapcsolt részeinek területén, hogy az érsekek, püspökök és jezsuiták a zsoldos csapatokhoz adván magokat, azok segélyével és kíséretében mindenütt foglalták a templomokat, lelkészi lakokat és iskolákat a hozzájok tartozó ingatlanokkal együtt, a lelkipásztorokat és tanítókat elűzték, tömlöczre hányták, a protestáns népet a római katholikus szertartásokra erővel hajtották, a mit bizonyít Győr, Komárom, Óvár, Turaluka, Nagy-Szombat, Sárospatak, Tokaj, Ecsed, Selmecz, Breznóbánya, Uj-Zólyom, Késmárk, Eperjes stb. példája ? !.. 3. Spankau, kassai generális a borsodmegyei protestáns lelkipásztorokat, tanárokat és tanítókat az idézésen megjelenés alól felmentette; a mit, ha azok csakugyan vétkesek lettek volna, teljességgel nem cselekedett volna. — 4. Az erdélyi s tiszántúli részeken lakó prédikátorok nem háborgattattak sőt a megidézettek közül számosán az Erdélyi Fejedelem hatósága alá menekültek: holott ha a Vitnyédi-féle levelek szerint minden protestáns lelkész részes volt az összeesküvésben, melynek egyik czélja az I. Rákoczy Ferencz erdélyi fejedelemségre jutásával Apaffy fejedelem megbuktatása volt: bizonynyal a többiek sem maradhattak volna bántatlanúl s mint a lázadás részeseit, Apaffy sem pártfogolta volna őket. Már pedig a Gróf Rottalhoz irt levele kétségtelen bizonyság erre nézve, melyben tiltakozik a protestánsok üldöztetése ellen s kimondja, hogy a Vesselényi-féle
