Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

94

XXI. Vallást teszünk róla, hogy a szentirás tökéletlen és hóit betű, mig a pápa nem értelmezi s a világiaknak olvasásra nem engedélyezi.

XXII. Vallást teszünk róla, hogy a római áldozár egy miséje hasznosabb az evangélikusok száz vagy akárhány predikáczióinál. Ezért átkot mondunk mindazon könyvekre, melyeket olvastunk s melyek amaz eretnek és istenkáromló tudományt tartalmazzák. Átkot szórunk még mindazon müveinkre, melyeket, (az eretnek hitben élvén) cselekedtünk, hogy az utolsó napon Isten előtt, azok nekünk semmikép ne tulajdonittassanak. Mindezeket tiszta szívvel cselekesz-zük, állitván, amaz eretnek tanról való ünnepélyes lemondással, előttetek tisztelendő Atya, előttetek tiszteletes férfiak, tisztes nők, jelenlevő ifjak és szüzek, hogy a római egyház ezekben és az efféle czik- kelyekben legigazabb. Esküszünk e felett, hogy soha többé mig élünk, a két eretnek tan közül, (még ha szabad lenne vagy leendene is), egyikre sem térünk. Esküszünk továbbá, hogy mig egy csepp vér lesz testünkben, amaz átkozott evangyélioini tant mi teljesen, titkon és nyilván, kényszerítve és csalárdsággal, szóval és tettel üldözni fogjuk, még a fegyvert sem zárván ki. Végezetre esküszünk, (ha változván a sors, világi vagy egyházi állásba jutunk), az Isten előtt, az angyalok előtt és ti előttetek, hogy sem félelem, sem kegy által ezen idvezitő és isteni római kathólika egyháztól soha eltávozni nem fogunk, és az átkozott evangyéliomi eretnekségre visszatérni, visszafordulni vagy ahoz csatlakozni nem fogunk!

Ez az a Baál, mely előtt a kik térdet nem hajtottak és a kiknek szájok meg nem csókolta azt, azoknak végig kellett szenvedni a börtön, számkivetés és gályarabság nyomorait vagy vértanúi halált kóstolni, miként ama gyászos és véres események az eddigiekben történeti hűséggel előadva vannak.

Azon mintegy másfél évnyi idő alatt, melyet a meg-