Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
84 ki a spanyolok segítségére küldetett Szicziliába, — egész véletlenül bevitorlázott a nápolyi kikötőbe, s a nyomorult szenvedőket megszabadította 1676. Február 11-én; 24-et a gályákról, mert ennyien voltak már akkor a gályarabok közül életben, 2-öt pedig, úgymint Harsányit és Czeglédit a börtönből szabadította meg, és a maga költségén Velenczébe szállíttatta őket. Midőn a szabaddá lett gályarab papok a gályákról csólnakokba helyezve, átszállítottak a hollandok hajójára: evezés közben a tenger hátán lelkesedve énekelték a XLVI. CXXIV. és CXXV. zsoltárokat; midőn pedig vacsora után, buzgó könyörgésben hálákat adtak Istennek a szabaditásért, a Ruyter hajóján a CXVI. Zsoltárt énekelték, az éjszakát az alten- gernagy De Haen János hajóján töltötték. — Másnap február 12-én a hős tengernagy Ruyter elé vezették mind- nyájokat, ki miután a tőle telhető legjobb indítottal, szívességgel és nyájassággal fogadta őket, igy nyilatkozott; „Egész életemen keresztül sok győzedelmet nyertem ellenségeimen, de minden eddigi győzelmem közt egy sem okozott nekem annyi örömöt, mint a Krisztus ezen ártatlan szolgáinak az elviselhetetlen járomból való megszabadítása.“ Ruyter tiltakozott minden hálálkodás ellen, azt mondván: „Mi csak eszközök voltunk Isten kezében, adjatok hálát az Istennek, a ti szabadulásotok szerzőjének!“ A nemes tengernagy, megbízta Weltz Györgyöt, hogy az ő költségén tisztességes ruhákat készíttessen a megszabadított foglyok számára, mit az meg is tett, és magával vitte őket, kik közül a reformátusok főkép Angliába, Hollandiába, Belgiumba, utóbb Helvé- cziába mentek, a lutheránusok pedig Németországba vonultak, mig eljött a hazába visszatérhetés szabadságának elrendelt ideje. E nemes tett után, mely nemzetségről nemzetségre hirdettetik a hős tengernagy dicső emlékezetéért, Ruyter még azon évi áprilban, De Haen pedig május havában 1676-ban elesett a francziák elleni há-
